venember83 • 3 nap
A nomináció kérdéskörébe tartozik, hogy hogyan adunk valaminek nevet, miről nevezünk el valamit. A nomináció fontos törvénye, hogy a feltűnőbb, jelentékenyebb dolog kap előbb nevet, s esetleg erről lesz elnevezve a kevésbé feltűnő. A magyar népi növénynevek körében gyakoriak a metaforikus előtagú, állatnévből alakult elnevezések, ilyen a fecskevirág is (Péntek–Szabó 1985: 190). A fecskevirág leggyakrabban, s különösen Erdélyben – de nem mindenütt – szegfűfajtát (Dianthus spp.) jelöl (ÚMTsz. 2: 301). Az újabb gyűjtések szerint a Sóvidéken a fecskevirág vagy ‘réti kakukkszegfű’, vagy ‘vérehulló fecskefű’, de mindkét növényfajnak csak egyik helyi elnevezése (Gub 1996: 13, 24). A Gyergyói-medencében fecskevirág, ménkőütött, vadárvácska mind ‘háromszínű ibolya’ (Rab 2001: 175). Gyergyón belül, a Ditróhoz tartozó Orotván fecskevirág ‘háromszínű ibolya’, s az itteni hiedelem szerint szerencsétlenséget hoz a házra, ha beviszik (Szabó–Péntek 1976: 123). A moldvai magyaroknál fecskevirág és kükürcs ‘kikerics’, de van külön varjúhagyma ‘őszi kikerics’ is (MMTnySz. I./1: 251, I./1: 508, I./2: 467, II.: 199).
Vérehullató fecskefű, alias fecskevirág
A növénynév motivációjául az merült fel, hogy a jelölt – ám többféle – virág alakja hasonlít a fecske villás farkához (Rácz 2010: 685). Az elnevezés rendkívüli érdekessége, hogy az általa jelölt növény egyes esetekben átveszi, megörökli azt a hiedelmet, amely eredetileg arra az állatra vonatkozott, amelyről elnevezték. Az illető hiedelem ugyan enciklopédikus ismeret, de az engedékenyebb szemantikusok szerint valamilyen értelemben a szó jelentésének része. E szemantikai álláspont szerint még a konvencionálisnak mutatkozó nyelvi jelentés mögött is expliciten meg nem fogalmazott feltételezések rejlenek, s fokozottan érvényes ez a képzett és összetett szavakra. Mindenesetre jelen esetben a hiedelem átvételének, megöröklésének, átsugárzásának nyelvi oka van.
Régi megfigyelés, hogy a hiedelmek rendszert alkotnak. A strukturalista etnológiában a XX. század utolsó harmadában nyert jelentőséget a homológiák (megfelelések), köztük az állatokkal kapcsolatos megfelelések vizsgálata (például Crick 1976). Az állatnév és a belőle metaforával képzett növénynév, a velük jelölt madár és virág eleve bizonyos homológiát képviselnek. Jelen esetben további homológia a néphitből, hogy bizonyos vidékeken ugyanolyan büntetés sújtja a virágok közül a fecskevirág leszedőjét, mint a madarak közül a fecske bántalmazóját.
Vargyason (egykor Udvarhely vármegye) a fecskevirág jelentése ‘Dianthus carthusianorum’, és ,,A vargyasiak azt tartják, hogy ha valaki leszakítja a fecskevirágot, az illető tehenének tőgyét megmarja a kígyó” (Győrffy 1935: 158–9).
Barátszegfű, alias Dianthus carthusianorum, alias fecskefű
Kalotaszegen a kaszálókon a közönséges, rózsaszín virágú barátszegfű (Dianthus carthusianorum) leggyakoribb elnevezése fecskevirág, s egy magyarlétai hiedelem szerint ,,azért véres a kecske teje, mert a gazdája fecskevirágot szedett” (Péntek–Szabó 1985: 228). Közvetlen magyarázatul felmerült az analógiás mágia: a virág színe asszociálja a vért (Péntek–Szabó 1985: 167). Azonban több virág színe is vért asszociál, még sincs hozzájuk fűződő hasonló hiedelem.
A fecskevirág Zalabaksán állatgyógyításban használatos, illetve babonával kapcsolatos, botanikailag nem azonosított növényféle. A rá vonatkozó adatok: ,,A fecskevirág erősen kifőzött levét vérzésben szenvedő marhával itatják”, és ,,Ha fecskevirágot visznek a lakásba, a tehén véres tejet ad” (ÚMTsz. 2: 301).
Réti kakukkszegfű, alias fecskefű
A babonaszótárba szánt ,,Fecske” címszóban Szendrey Zsigmond a rá vonatkozó önkényesen rögzült hiedelmeket és gyakorlatot ismertetve többek között azt írta, hogy a fecske – szerte a magyar nyelvterületen – Isten madaraként védett állat. Fészke szerencsét hoz a házra, ezért fészkének leverése, kifosztása, a fecske megütése, megölése szerencsétlenséggel jár. Leggyakoribb büntetés a véres tej (Szendrey–Szendrey 1940: 323–4; hasonlóan Diószegi 1979).
Háromszínű ibolya, alias fecskefű
Az analógiás mágia említett, közvetlen magyarázatát elvetve, a hiedelem valódi háttere rendszerbe illeszkedő homológia (másféle analógia) lehet: a fecske bántalmazását megtorló, a tehén gazdáját sújtó véres tej a fecskéről elnevezett fecskevirág leszedőjét is sújtja.
Az etnozoológiának is van modern, már ökológiai szemléletű magyar szakirodalma (Babai–Avar–Ulicsni 2016). Analógia, hogy a néphitben a megbecsült fecske bántalmazóját és a róla elnevezett fecskevirág leszedőjét ugyanolyan büntetés sújtja, mint amilyent a megvetett, károsnak minősített varangy előidézhet. A magyarság egyes csoportjai a véres tejet és a tejhaszon elvételét a varangynak tulajdonítják (Szendrey–Szendrey 1940: 335). Gyimesben máig élő, ugyancsak önkényesen rögzült, tulajdonképpen ökológiai homológiát képviselő hiedelem, hogy a varangy segítségével tejhaszonhoz lehet jutni, tehát jogtalanul erőforrást szerezni (Babai–Avar–Ulicsni 2016: 3).
Az etnobiológiában csak az ökológiai szemlélet teret nyerésével, az ezredfordulóra került napirendre az etnobotanikai és etnozoológiai tudás összefüggéseinek rendszeres tanulmányozása, elsősorban a földművelésnek és az állattenyésztésnek a vadon élő növényekre és állatokra vonatkozó ismeretekre gyakorolt, ezekre kiterjesztett hatásait elemezve. Nem egészen véletlen, sajátos ökológiai homológiát, arányos büntetést képvisel az állattenyésztéshez kapcsolódó véres tej az említett hiedelmekben.
Irodalom
Kicsi Sándor András
Megjelent: Kicsi Sándor András: Osztályozó nyelvészet. TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2021.
