Fehéregyházai csatatér. In: Vasárnapi Ujság, 44. évf. 33. sz. (1897. augusztus 15.), 540. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. DKA-062622
A segesvári csata kezdetén a hadiszerencse a magyaroknak kedvezett. Bem mesterien irányította az ágyúkat, az általa beállított első lövések egyike megsebesítette az egyik orosz hadtest parancsnokát, Szkarjatyin tábornokot, aki még aznap belehalt súlyos sérülésébe.
Néhány évre a szabadságharc leverése után a város határában az osztrákok emléket állítottak a hősi halált halt orosz tábornoknak. A gótikus stílusú emlékmű egy téglalap alakú magas szarkofág, tetején egy síró oroszlánnal. Több mint negyven évig csupán ez az egy műalkotás emlékeztetett a segesvári ütközetre. 2012-ben, a lakóházakkal szorosan körbeépített, felirataitól megfosztott, nagyon lepusztult állapotú síremlék még látható volt Segesvár külvárosában.
Szkarjatyin tábornok emléke. Metszet 45e/119. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. In: Magyarország és Erdély eredeti képekben, írta Hunfalvy János, rajzolta Rohbock Lajos. 3. köt. Erdély. Hasonmás kiad. Budapest, Méry Ratio, 2020. (Eredeti kiadása: Darmstadt, Lange, 1860–1864), 118–119. – Törzsgyűjtemény
A kiegyezést követően először Héjjasfalva és Fehéregyháza magyar lakossága körében fogalmazódott meg Petőfi és a csatában elesett honvédek emlékének méltó megörökítése. Kérésükkel az akkori Felső-Fehér vármegye főbírájához, gróf Haller Ferenchez fordultak, akinek birtokán voltak az elesettek tömegsírjai. A gróf kezdeményezésére Erzsébetvárosban 1869. január 20-án megalakult a Petőfi-síremlék Egylet. A korban szokásos módon, az emlékmű kivitelezéséhez szükséges anyagiakat közadakozásból kívánták biztosítani. 1874-től az ügy fő mozgatórugója Balás Imre fehéregyházi református lelkész lett, akit később az emlékbizottság titkárának is megválasztottak. Az 1876-os közigazgatási átszervezés nyomán létrejött Nagy-Küküllő vármegye Segesvár központtal, az emlékműállítás ügye is ide helyeződött át. Az első évtizedekben az adakozás elég sovány eredményt hozott, komolyabb változás csak az egylet 1887. március 9-én Segesváron tartott közgyűlése után következett be. Az emlékbizottság élére gróf Bethlen Gábor Nagy- és Kis-Küküllő vármegyék főispánja került, és az emlékállítás ügyét országos szintre terjesztették ki. 1895-ben már rendelkezésre állt az a pénzügyi fedezet, amely alapján megkezdték a tárgyalást Köllő Miklós szobrászművésszel.
„Nem hirdettek pályázatot, hanem a Budapesten már nevet szerzett székely szobrász megbízás alapján kapta meg a nagy volumenű munkát. A vele kötött szerződés a szoborállítás költségeit, az átutalandó részleteket és az átadás határidejét (1897. július 31.) rögzítette.”
Murádin Jenő: A szobrász Köllő Miklós: 1861–1900, Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2010, 25. – Törzsgyűjtemény
Az alépítmények megtervezésére Alpár Ignácot kérték fel, akit helyi szinten már jól ismertek, mert néhány évvel korábban ő tervezte a segesvári vármegyeházát és a református templomot.
Köllő Miklós portréja. In: Vasárnapi Ujság, 44. évf. 32. sz. (1897. augusztus 8.), 518. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. DKA-042606
Köllő Miklós megbízása Petőfi Sándor Segesváron, a Várhegy csatatér felé néző oldalán felállítandó egész alakos szobrának és a fehéregyházi emlékoszlop tetején a költő és az ott elesett hősök emlékét őrző turulnak a megformázásáról szólt. A művész 1896 nyarára elkészült a szobormintával, sőt alkotását az ezredéves kiállításon is bemutatta. A kettős emlékműavatásra 1897. július 31-én került sor. Az országos esemény részletes programját az alábbi meghívó tartalmazza:
„Petőfi Sándornak és az 1849. július 31-iki csatában elesett névtelen hősöknek a nemzeti kegyelet. 1897.”
„Ez a szobor szürke gránit-talapzaton, harcias tartásban, katona köpenyben, mely festői redőkben omlik alá, ábrázolja Petőfi Sándort. […] A szobor talapzatának két oldalán egy-egy érctábla van, a melyekre tíz nyelven vésték be a költőnek ezt az ismeretes jelmondatát:
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem,
Szerelmemért feláldozom az életet,
Szabadságért feláldozom szerelmemet.
Az előlapon Petőfi neve alatt cserkoszorúval lant és kard nyugszik.”
Vasárnapi Ujság, 44. évf. 32. sz. (1897. augusztus. 8.), 523. – Elektronikus Periodika Archívum
Az első koszorút a magyar országgyűlés képviseletében Esterházy Kálmán helyezte el a talapzatnál. A Vasárnapi Újság tudósítója külön kiemelte, hogy az ország különböző részéből küldött 460 koszorú közül kitűnt a Prielle Kornéliáé. A szobor elhelyezésével kapcsolatban az újságíró egy kritikát is megfogalmazott: Petőfi alakja a csatatérnek háttal áll és a vármegyeháza egyik ablakát nézi, de amint írta, ezt később még korrigálni lehet. A város lakosságának jelentős részét kitevő szászok az ünnepség alatt távolmaradásukkal tüntettek, az utcára sem mentek ki, és középületeiket sem lobogózták fel.
Köllő Miklós tragikus halála előtt még teljesített egy megbízatást: a héjjasfalvi emlékoszlophoz elkészítette Zeyk Domokos portréját. Az emlékművet 1901. október 20-án leplezték le Héjjasfalva határában, azon a helyen, ahol szemtanúk elmondása alapján a Bem szárnysegédje elesett.
Zeyk Domokos domborműve. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 49. sz. (1900. december 9.), 820. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. DKA-042847
„Az emlékoszlop nyolc méter magasságú obeliszk; az országút felé néző oldalán Zeyk Domokos domborművű mellképe látható, melyet azóta elhunyt jeles szobrászunk, Köllő Miklós mintázott. […] A mellkép alá a következő négy verssor van vésve:
Kozákok ezre körbe fogta,
Hogy élve ejtse foglyul őt;
Ő küzdött, magát meg nem adva,
Aztán saját szívébe lőtt.
Az obeliszk másik oldalán öt, szintén azon a környéken elesett honvédtiszt neve olvasható: Daczó Zsigmond huszárőrnagyé, Endes Árpád századosé, Gál Sándor, Bors József és Dáné János hadnagyoké; valamennyi derék vitéze volt Bem hadseregének.”
Vasárnapi Ujság, 48. évf. 44. sz. (1901. november 3.), 711. – Elektronikus Periodika Archívum
Az emlékmű ma is ott áll Héjjasfalva határában a Segesvár felé vivő országút mellett.
Zeyk Domokos emlékműve Héjjasfalván. In: Vasárnapi Ujság, 48. évf. 44. sz. (1901. november 3.), 709. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. DKA-065125
Elbe István (Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)
A összeállítás második része itt olvasható.
