Újévi visszatekintő

Az emberek többsége év végén szokta kielemezni mi jót csinált az elmúlt időszakban, nálam egy kicsi másképp működik. Nálam a karácsonytól újévig terjedő periódusban nem akarok foglalkozni semmivel, csak az ünnepekkel. De vége van annak is, kigyógyultam a bejglikómából, az újévi másnaposságból, ideje hát egy kicsit visszatekinteni.

Lehet most megkövezni engem, de úgy gondolom, hogy az a felismerés, amit járvány okozott az emberiségnek, már nagyon kellett. Egy erőteljes konjunktúra volt a világválság óta, és az a fajta hedonizmus, ami már a társadalmat jellemezte, egy kicsit visszafogta. Biztosan nem annyira, hogy bármi is gyökeresen változzon, de elég ahhoz, hogy megálljon az ember, és elmélkedjen egy kicsit.

A világjárvány felrúgott néhány olyan szabályt, amiről azt hittük, hogy már kőbe voltak vésve, alkalmazkodást követelt tőlünk. Ami vagy sikerült, vagy nem.

Nincs új a nap alatt

És igen, néhányunknak nem sikerült. Voltak olyanok – máig nem értem – hogy egy 3 grammos textildarabot egyesek nem képesek felvenni pusztán azzal az indokkal, hogy ezzel a szabadságunkat korlátozzák. Érdekes. Ez ellen lehet küzdeni, de hogy vezetőink ne lopják adóforintjainkat, jachtozás helyett dolgozzanak a járvány ellen, vagy csak fellépjünk az épülő nemzeti kubikostársadalom ellen, arra már képtelenek vagyunk.

Érdekes ez a fajta „szabadság”. Vajon, ha vége lesz ennek az egész hercehurcának, fogunk-e rá emlékezni? Egy baráti beszélgetés közben tényleg olyan tragédiaként fogjuk emlegetni az évet, mert fel kellett venni azt a szerencsétlen ruhadarabot(?), ami által védjük másokat, és magunkat is.

Úgy látszik, ez a fajta jelentéktelen kényelmetlenség sokkal fontosabb számunkra, minthogy egy élhetőbb országot építsünk.

Ám a járvány másra is rámutatott. Dacára a technológiai fejlettségünknek, amitől annyira el voltunk ájulva már az utóbbi évtizedben, az ember maga, a kőbalta óta nem haladt előre sokat. Még mindig ugyanúgy boszorkányüldözésbe kezdünk, ahelyett, hogy ész érveket hallgatnánk meg, vagy csak a józan paraszt eszünkre hallgatnánk. Sőt mondhatnám, ez így törvényszerű, hiszen a történelem folyamán számos bizonyíték van arra, hogy így viselkedünk.

Na jó. WC-papír felvásárlási lázat korábban még nem jegyeztek fel. Ebben újítottunk.

Azért nem minden rossz

De hogy pozitív legyek a végére. Végre felfedezték a home office-t, ami környezeti terhelést csökkentette. Nyilván nem volt gördülékeny az elején, de végül ez is kialakult. Olyan területek fejlődtek 10-20 évet előre, amiről tényleg az gondoltam, hogy nem fogom megélni a tömeges elterjedését.

Megtanultunk kezet mosni! Ami most felfogástól függően fel lehet fogni viccesen, illetve szomorúan is, de legalább az emberek elkezdték komolyan venni.

Lehet most egy kicsit ellentmondok magamnak, de úgy vettem észre, hogy az kinyíltunk a világ felé. Elkezdtünk  híreket olvasni, véleményt alkotni! Igaz, rengetegen pedig félre is lettek vezetve és a kommentelési kultúrán is lehetne javítani.

Lelassult végre a világ. Nem volt pörgés, volt idő egymásra. A bezártság sokunknál megtanította az embereket ismét szeretni! Magukba nézni, eldönteni mi a fontos számunkra! Tudtunk örülni annak, ami van. Színházak kezdtek el közvetíteni adásokat! Megtanultuk, hogy milyen becsesek olyan hétköznapi dolgok, hogy süt a nap, vagy hogy végre le tudjuk venni azt a maszkot. Több figyelmet kaptak az egészségügyi dolgozók és reflektorfénybe került, milyen körülmények között dolgoznak.

És talán számomra, ami a legfontosabb: A járvány nélkül, ez a blog sem született volna meg. Anno a Facebookra írtam korábban, de azt hamar kinőttem, így választottam a blog.hu-t. Azóta több ezren olvasták el írásaimat, néhányan kommenteltek is. Köszönöm nektek.

A jövőben szeretném folytatni az írást, fejleszteni magam e téren. Szeretnék több élménybeszámolót írni, és több hangsúlyt helyezni a külföldön dolgozó magyarságra. 

Végre új munkahelyet találni.

Természetesen ez nem csak tőlem függ, de majd meglátjuk. Ember tervez…

Neked milyen pozitív dolgot hozott a 2020?