Para helyek Londonban

wp_20201104_22_17_51_pro.jpgMindenszenteket – itt a Halloweent – már mögöttük tudhatjuk, így egy kis itteni ünnepi utóízként igyekeztem összegyűjteni olyan helyeket, melyek kizökkenthetnek nyugalmunkból.

Kicsit „csonka” lesz ez az írás, sajnos a lezárások közbeszóltak, így a tervezett 5 helyszínből mindössze hármat tudtam meglátogatni. Abból is egyre nem engedtek be.

Greenwichi/woolwichi alagút

Sötét sikátorba nem nagyon merészkedik az ember. Mit szólsz akkor egy fél kilométeres félhomályos alagúthoz?

wp_20201104_21_58_35_pro.jpg

A két alagút London déli és északi partját köti össze, és csak gyalog/biciklivel lehet benne közlekedni. Az idősebb és rövidebb a greenwichi. 1902-ben nyitották meg, hossza 307 méter, míg a woolwichi 10 évvel fiatalabb, és ott már fél kilométert kell gyalogolni a túlpartra.

Persze ha van merszed. Az éj közepén, mikor minden lépted tisztán visszhangzik alagút faláról, majd érzed, hogy valami liheg a nyakadba, de közbe nincs ott senki… Vagy mégis?

Parkland Walk

Valamiért az elhagyatott állomások, semmibe vezető, régi, rozsdás sínpárokon való gyaloglás egyfajta misztikumot tud vinni az ember elméjébe.

A Parkland Walk ezt az élményt adja meg. A napjainkban „tanösvényként” működő erdei úton korábban vasút vezetett a Finsbury Parktól egészen Highgate-ig. Az 1867-ben nyitott útvonalat tervezték a Northern Line-ba is beolvasztani, ám a háború közbeszólt, majd addig halogatták a fejlesztést, míg végül 1970-ben bezárták. A síneket felszedték, az állomásokból is a betonperonok maradtak meg, de így is hangulatos végiggyalogolni rajta. Főleg ha azt akkor teszi az ember, mikor már csak a holdfény ad neked valami fényt utadon… Miközben a spriggan figyel rád a téglafalból.

wp_20201108_15_40_55_pro.jpg

A spriggan egy mitológiai lény a Cornish folklórban, talán legjobban a gnóm vagy a troll megfelelője, de annál sokkal nagyobb.

A parklandi utunk során az elhagyatott Crouch End állomásnál lehet találkozni egy spriggannel, mely a neves szobrász, Marilyn Collins munkája. Miért van ott? Jó kérdés. Kicsit frusztráló tud lenni elhaladni mellette az éj közepén, miközben vigyorogva pásztáz téged.

Érdekesség, hogy az úton találkozhatunk egy fával, mely halva született csecsemőknek neveivel van teleakasztva.

Kedvencek temetője

Azt gondoltad Stephen King műve kitaláció? Jaj te kis butus! A Hyde Park egy kis zuga kifejezetten kisállatainknak van elkülönítve, rendesen kis miniatűr sírkövekkel, rajtuk lévő információkkal. Nem valami újkori hóbortról van szó, a sírkövek jó részét a XIX. században helyezték oda.

A szürreális és egyben nyomasztó hely napjainkban nem látogatható, de állítólag túrákat szerveztek már korábban oda.

A történet egy Cherry nevű terrierrel kezdődött, aki a parkőr barátjának a kutyája volt. Mikor Cherry eltávozott 1881-ben, a parkőr megengedte, hogy a kutya el legyen temetve a park egy szegletében. Ezt később a lakosok megtudták, és szépen lassan elkezdték ide szállítani jobblétre szenderült kiskedvencüket.

22 év múlva már 300 kis sirkő állt ki a földből.