Visegrádi kitiltás, esztergomi tévelygés, és a Kesztölci Köztársaság.

Az alvás miatt nem kellett aggódnom, a kb. 300 km-es út megtette a hatását. A reggel is eseménytelenül telt, a reggeli és a kávé elfogyasztása után indultam is a komp felé.

3 úticélom volt ma. Visegrád, Esztergom, és Kesztölc. Bár a várra nem volt lehetőségem felmotorozni, de kíváncsi voltam arra az útszakaszra, ami körül volt a nagy hercehurca.

Annak, aki nem tudná: 2023 nyarán a visegrádi önkormányzat hirtelen kitiltotta a motorosokat a várhoz vezető panoráma útról a nyári szezon idejére, vagyis március 1-től november 1-ig.

A kitiltás nagy felháborodást váltott ki a motorosok körében, szinte mindenki igazságtalannak tartotta. Igazságtalannak, mert a hivatalos indoklás az volt, ezt az útszakaszt napi rendszerességgel a nagy sebességgel közlekedő motorosok és autósok versenypályának használják és hogy a település lakosságától és a szállóvendégektől rengeteg jelzést kaptak emiatt, mégis csak a motorosokat tiltották ki.

A tábla később a Fideszes önkény, pökhendiség és gőg jelképévé vált az országban a lombkoronasétány mellett.

Végül a motorosok összefogtak, demostrációt is tartottak. A fő szóvivőjük Dodor motoros oktató volt. Több videója is megjelent az esetről, talán a teljes történet, és annak ellentmondásait jól összefoglalja ebben a videóban:

Végül a tiltást, ha jól tudom feloldották, helyére most sebességkorlátozó táblák kerültek.

Na de amikor ott voltam akkor még nem volt ez.

Igazat megvallva nagy látványosság nem volt, csak szerettem volna a táblával fotózkodni, mert szerintem is egy nagy ökörség volt ez az egész. Motorral nem lehet menni, de autóval igen, azok nem csapnak majd zajt? No mindegy.

Egy dolgon fennakadt a szemem. Mégpedig a tiltó tábla helyén. Ugyanis az a kanyar végében volt, elég szerencsétlen helyen. Nekem, alacsonyabb sebességgel közlekedő motorosként is sikerült majdnem benéznem a táblát, mi lett volna akkor a helyzet egy olyan motorossal, aki úgyszintén tapasztalatlan, ám tempósabban érkezett volna? Minden további nélkül elkerülhette volna a figyelmét, és ment volna tovább. Nagyon rossz helyre rakták azt a tiltó táblát.

A történethez hozzátartozik, hogy motorral fel lehetett akkor is jutni valameddig, igaz egy másik úton (Dodor említi is a videóban), de annak a minősége bizony pocsék volt. Készítettem néhány képet is hozzá.

Az én MZ-mnek ez nem akadály, de egy nagyobb sebességgel közlekedő sportmotornak még alacsony sebességgel sem életbiztosítás. Mind a motorosnak, mind a járműnek. Állítólag már azt is felújították azóta.

Bár nem olyan szép, mint a panorámaút, de azért ez a látvány sem volt semmi számomra.

A visegrádi fejcsóválást követően Esztergom felé tartottam. Az igazat megvallva a városban már korábban is jártam, nem is egyszer, mégis valahogy kíváncsi volta rá. Valamiért az a hely mindig vonz engem.

Esztergomban természetesen a bazilikát is megnéztem, és legnagyobb csodálatomra, a patina lekerült a kupoláról. Nagyon szokatlan látvány volt számomra, nem gondoltam, hogy valaha is eredeti színében fogom látni. Nekem valahogy a patinás változat maradt meg a szürkeállományomban, de szinte minden képen ezt találom.

Viszont a Bakócz-kápolnát mindenképpen látni akartam. Ez az egyetlen épségben megmaradt magyar reneszánsz épület.

Bakócz Tamás 1506 és 1511 között emeltette Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére a kápolnát a Szent Adalbert székesegyház mellékkápolnájaként. Alapkövét személyesen az érsek tette le. A kápolnabelső anyaga egységesen süttői "vörösmárvány" (tömör mészkő), az oltár készült carrarai (Olaszország), fehérmárványból készült. Terveit az az Andrea Ferrucci firenzei szobrász készítette, aki később Michelangelo oldalán a Medici-kápolna munkálataiban is részt vett.

A kápolna csodával határos módon túlélte a török helyi, 130 éves uralmát. A Szent Adalbert székesegyház az 1543-as ostrom során jelentősen megsérült. A hódító muzulmánok a teljesen ép kápolnában a szenteket ábrázoló szobrokat összetörték, és mecsetnek használták az épületet.

Később 1822-ben, mikor az előbb említett székesegyház helyén elkezdték felépíteni az Esztergomi Bazilikát, a kápolnát is meg akarták menteni. A feladat Packh János építészre hárult. Packh a vörösmárvány kápolnabelsőt 1600 darabra fűrészeltette, megszámoztatta és oldalkápolnaként beépítette az új székesegyházba. Az átépítés előzmény nélküli, különleges feladatát fél év alatt végezték el. A kápolnát 180°-kal elforgatták, és a bejáratát áthelyezték a szemközti oldalra, aminek következtében némileg sérült az eredeti művészi koncepció is.

Ez volt az első ilyen jellegű műemlékvédelmi cselekedet Európában.

A kápolna után még készítettem néhány képet a Bazilikával (s egy csodálatos Skodával), majd Kesztölc felé indultam. Nem volt annyira nehéz dolgom, a falu mindössze egy köpésre van Esztergomtól.

Kesztölc két ok miatt lehet érdekes az idelátogatónak. Az egyik a klastrompusztai pálos templomrom miatt. Ugyanis ez a hely a szülőhelye az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak. a rendet feltehetően Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, aki a tatárjárás után, 1246-ban lemondott vagyonáról és Báncsa István esztergomi érsek hozzájárulásával a Pilisbe vonult remeteként. A rend tagjai a Pilisben kis templomot és monostort emeltek a Szent Kereszt tiszteletére. Ez volt a rend első monostora. Az épületet a törökök a mohácsi csatát követően, Esztergomból Budára vonultukban felégették. A maradványok állapota leromlott, a tűzvészt követően a terület elnéptelenedett.

Az épületből már csak a falmaradványok maradtak, de a környék csendje, a természet teljesen áthatja az embert, ha arra jár.

S az a több száz éves fa, mely ki tudja mit látott már itt? Mikor csak leül az ember a tövébe, és felnéz rá… Mintha csak mesélne. Századok minden öröméről és bánatáról.

Kesztölc még egy másik, ám már sokkal szomorúbb történetéről is híres. A Kesztölci Köztársaságról. Emlékét már csak egy tábla jelzi.

Nagyvonalakban annyi, hogy az 1956-os forradalom idején a község lakói kikiáltották a „Kesztölci Köztársaságot”, amely Magyarországból kiválva kérte volna felvételét az ENSZ-be, vagy más változat szerint Csehszlovákiához csatlakoztak volna. A köztársaság kikiáltását azonban sokáig kitalált történetnek hitték, ám 2020 körül kiderült, hogy néhány hétig valóban létezett az ún. Kesztölci Külön-Köztársaság, melynek fő oka a szabad pálinkafőzés elérése volt.

Azonban a köztársaságot a kommunisták nagyon is komolyan vették, és megtorlásokba kezdtek a forradalom után.

Lassan késő délutánra fordult az idő, ideje volt visszafele indulni Nagymarosra. Úgy gondoltam hogy ha már úgyis csavargok, akkor már nem Visegrád felé megyek vissza, hanem Párkány felé észak felé veszem az irányt, majd Letkésnél fordulok vissza délnek.

Esztergomig baj nem is volt, de úgy néz ki kifogtam a műszakváltás az autógyárban, mert természetesen eltévedtem (mert miért ne?), és mikor vissza akartam fordulni, csak egy kocsisorral találkoztam. Nagy nehezen sikerült keresztül vergődnöm magam rajtuk, majd a hídon meg sem álltam Párkányig.

Hogy aztán ott újra megálljak, mert nem találtam egy táblát, ami a helyes irány mutatott volna nekem. Szerencsére nálam volt a térképem, meg helyiek is eligazítottak, így egy kisebb bóklászás után észak felé haladtam.

A Börzsöny a távolból nagyon gyönyörű volt, és az út is szép kanyargott. Nem csoda, hogy annyira elvoltam a táj szépségével, hogy már azt vettem észre, hogy félúton vagyok a Tátra felé.

Na Pazar! Fordulás vissza! Innen már nem volt megállás Nagymarosig. Ismét készítettem még néhány képet a Dunakanyarról, majd szépen tettem is el magam holnapra. Másnap már pakolás lesz és haladok nyugat felé.