Na jó, egy kicsit túlzás. Csupán a második helyezettek. De ne együk ennyire forrón a kását.

A Global Mind Project egy érdekes tanulmányt jelentetett meg nem is olyan régen. A jelentés szerint az Egyesült Királyság a világ második legboldogtalanabb országa. Csupán Üzbegisztán előzi meg a rangsorban.

Az éves jelentés a Föld 71 országában mintegy félmillió embert kérdeztek meg és vizsgáltak 6 különböző kategóriában:

• hangulat és érzelemkezelés
• motiváció
• test-lélek összhang
• alkalmazkodóképesség
• Társas kapcsolatok
• Kognitív képességek

Sapien Labs founder Tara Thiagarajan: "the insights in the 4th Annual Mental State of the World Report paint a worrying post-pandemic picture and highlight the urgent need to better understand the drivers of our collective mental wellbeing." https://t.co/bAicyIhS5J. pic.twitter.com/zOd9J5dyLk

— The Global Mind Project (@MentalHealth1M) March 6, 2024

Nem éppen a legszokványosabb szempontok, ha az ember boldogságát próbáljuk mérni, de azért így is szokatlan, hogy az ország a béka feneke alatt van. Érdekesség, hogy a szomszédos Írország is benne van a legboldogtalanabb 10-ben (a 8. helyen van), de Ausztráliát is megtalálhatjuk itt.

Ezalatt a legboldogabb országok mindegyike harmadik világbéli területekről valók.

1. Dominikai Köztársaság
2. Sri Lanka
3. Tanzánia
4. Panama
5. Malaysia
6. Nigéria
7. Venezuela
8. El Salvador
9. Costa Rica
10. Uruguay

Magyarország nem szerepel a felmérésben, pedig igencsak érdekelt volna a pozíciója.

Miért olyan boldogtalan a monarchia?

Okként említhetnénk a cseppet sem előnyös időjárást és a „csodálatos” brit gasztronómiát is, de a a képlet korántsem ilyen  egyszerű.

Bár anno pszichológia alapjait tanultam, korántsem vagyok a téma szakértője, viszont saját tapasztalataim és a korábbi évek eseményei igencsak egybevágnak.

Az ember optimizmusát rendszerint a jövőbe vetett hite határozza meg, annak alapját pedig környezete, a gazdasági kilátások, megannyi benyomás a nagyvilágból és a biztonságérzete adja. Figyelembe véve a Brexit és a háború okozta válságot és áremelkedést, illetve korábban a pandémia okozta bezárásokat és gazdasági visszaesést, világosan látszik, hogy ezen a téren nem igazán volt miért az embernek bizakodni.

Ezt tetőzte természetesen a közösségi média és – bár hihetetlenül hangzik – a multikulturalizmus negatív hatásai is. Mielőtt bárki leorrolna hadd fejtsem ki, miért gondolom így.

A közösségi média káros hatásai már nem csak teóriákban léteznek, hanem valóban kimutathatóak is. Az esetek többségében egy alternatív világot tár a szemünk elé, ahol mindenki csakis gyönyörű, tökéletes, a szebbik arcát mutatja, esetleg ennek ellentetje is előfordulhat. Akarva-akaratlanul is frusztrációt okoz az emberben.

A britek pedig sajnos telefonfüggők. Nem kicsit, nagyon. Igaz, nem ismerem más népek telefonozási szokásait, de itt kimutatták, hogy errefelé átlagosan 4 órát nézik az emberek a képernyőjüket.

Find more statistics at Statista

Ezt magam is tapasztalom az utcán, a vonaton ülve. Mindenki a készülékébe van bújva. Sőt, volt olyan eset, amikor biciklin ülve bámulta a delikvens a Tiktokot. Egyszóval valóban beteges, ami itt megy időnként.

Gondolom sok újdonságot a közösségi médiáról nem mondtam, nézzük most egy kicsit a multikultit, azonbelül Londont. Egyértelműen az, mintegy 140 ország állampolgára él itt nap mint nap. Sőt, elvileg már a lakosság 40-50%-a már nem is brit földön született. Ez az arány egyedül csak New Yorkban nagyobb.

Mondhatnánk akkor, hogy az emberek itt aztán tényleg megismerhetik egymást, hiszen az éjszakai élet, éttermek egész sora várja őket, vagy csak egyszerűen bárkivel elcseveghetünk, megismerhetjük más kultúráját, szempontjait.

Elméletben. Mert az ember nem így működik. Az ember alapvetően elég konzervatív lény, nem igazán szereti a változásokat. Ugyanez van a saját szokásaival, kultúrájával, a saját közegében érzi jól magát. Hiszen annak szabályait ismeri, tudja hogyan mozogjon benne, ezzel növelve biztonságérzetét, komfortját.

Nos, egy nemzetközi közegben ez nem fog működni, előbb-utóbb valamennyit fel kell adnia magából. Már csak azért is, hogy közösséghez tartozzon. Azonban ez a közösség soha nem lesz olyan, mint amiben felnőtt. Nem véletlenül panaszkodnak a magyarok például a honvágyra (ez bennem is jelentkezik), de nem véletlenül telepednek le a nemzetek egy bizonyos kerületekben, ami a gettósodást is elősegítheti.

Szóval ez a frusztráció folyamatosan benne lesz az emberben, ami hosszútávon rombolja az ember kapcsolódási képességét (és még nem beszéltünk nyelvtudásról, kulturális szabályokról). Ehhez még társulhat az érzelmi érettség, amiben sajnos egyre gyakrabban látunk elmaradásokat.

Visszatérve az anyagi biztonságra. Talán a listából rá lehetett jönni, hogy a gazdagság nincs egyenes arányban a boldogsággal. Most egy kicsit tekintsünk el attól, ki számít gazdagnak. Ha megfigyeljük az első 10 legboldogabb országot, abban egyet érthetünk, nem bővelkednek a jólétben.

De miért van ez így? Elsősorban azért lehet, mert ha valaki több vagyonnal rendelkezik, annak több lehetősége van fogyasztani, a saját létszükségletin túl másra is költeni. Ilyenkor lehetőségek egész tárháza nyílhat meg, főleg egy olyan nyílt piacgazdaságban, mint a brit.

Erre azonban az egyszeri ember nincs felkészülve. Reklámok ezrei bombázzák nap mint nap, mely csak egy dologra ösztönöz: szabadulj meg a pénzedtől!

Mivel nincs felkészülve, jórészünket nem tanítottak a pénz helyes kezelésére, ezért borítékolható az erőn felüli presztízsfogyasztás. Ami aztán ismét frusztrációhoz vezet, mivel csak pislog az egyszerű honpolgár, hogy nincs pénze. Pedig van, csak nem kéne elkölteni.

Nem véletlenül érez a társadalom egyfajta nosztalgiát az egyszerű, vidéki élet után. Kevesebb lehetőség, kevesebb stressz, nyugalom talán több pénz stb. Pedig azt itt is megkaphatja, ehhez azonban kell egyfajta tudás és érettség is.

És persze lehetne még hosszasan sorolni olyan járulékos dolgokat, a globalizáció miatt fellazult kapcsolataink, hagyományaink, vagy a ultrafeldolgozott élelmiszerek túlzott bevitele (az arra kiadott pénz felét teszi ki átlagosan) és természetesen az oktatás.

És mégis London a legjobb*

Hogy azért maradjon valami jó is a végére. Mindezek ellenére London lett a legjobb város Európában a Resonance Consultancy tanácsadó cég szerint. A tanácsadó iroda 27 szempont alapján vizsgált 180 várost a világ körül, ezekből 12 kategóriában a brit főváros az élen végzett. A cég szerint a turistáknak, befektetőknek, diákoknak olyat tud nyújtani a város, ami miatt fokozatosan visszatérnek. Vagyis átmenetileg lehet itt lenni, hosszútávon viszont…

*Mikor befejezem-e sorokat, a Timeout magazin egy teljesen ellentétes cikket jelentetett meg, melyben az Egyesült Királyság a 20. legboldogabb ország a Földön.

Akkor hol az igazság? Talán a legjobb válasz erre: ahogy nézzük.