1982-ben, mindössze 23 évesen, félúton az építész diploma felé, Elspeth Beard gondolt egy nagyot, és úgy határozott, világot lát. 35 000 mérföldes kalandja két évig tartott nála, de sikerült neki, amivel történelmet írt. Ő lett az első brit nő, aki motorral körbeutazta a földet.

Azonban itt nem állt meg a történet, mivel kéziratait sokáig egyetlen kiadó sem akarta átvenni, az újságok sem érdeklődtek teljesítménye után. Egészen napjainkig.

Könyvvével még tavaly télen találkoztam egy karácsonyi bevásárlás alkalmával, akkor döntöttem el, következő évben ez lesz az ajándékom. Nem csalódtam.

Ha dióhéjban akarnám összegezni, egy útikönyvről lenne szó, amiben az író egy kis pluszt is nyújt. Tapasztalatai mellett érzéseiről is beszél, melyből nem volt hiány az ausztrál sivatagon keresztül India bürokratikus, papírfetisiszta társadalmán át az iráni forradalomig. Láthatjuk motivációit, beleélhetjük magunkat küzdelmeibe az akkor még erősen patriarchális brit társadalomban, ahol csak a sztoriját akarta a világ elé tárni, semmi több.

Ami kifejezetten tesztett benne, az a könyv egyszerű nyelvezete. Nem mondhatnám, hogy a „high-born” angol nyelven íródott, rendkívül könnyen érthető olvasmány, így bátran tudom ajánlani azoknak is, akik nyelvtanulás céljából kívánnak könyvet olvasni. Ami valóban nehéz lehet, azok a motoros szakszavak, vagy más országok idegen szavainak használata. Azonban ez a nehézség is ideig-óráig tart, a szövegkörnyezetből könnyen ki lehet találni, miről is volt szó.

Viszont ami egy idő után zavart, azok a jegyzetei az indiai tartózkodásáról. Nyilván India nagy ország, és nem volt egyszerű élete az írónak ott, de a sokadik fejezet végére már hosszúnak és fárasztónak találtam az „ottlétet”. Vagy lehet pont ez volt a célja a szerzőnek? Ki tudja?!

A könyv végét viszont összecsapottnak érzem, viszonylag kevés szó esik Iránról, pedig az sem lehetett unalmas hely számára akkoriban. Utána Törökország – Európa már nem is több néhány oldalnál.

Végül kapunk egy szép, érzelmes befejezést élete további részéről, mely korántsem volt egyszerű utána sem.

Egy nagyon szép és izgalmas, időnként frusztráló, érzelmes fejlődésregény-útikönyv keveréket kapunk, amit minden motorosnak bátran tudok ajánlani így a hideg napokra. Az egyetlen nagyobb hiba az az európai szakasza a túrának, valóban rövidre sikerült. A többin viszont könnyen át lehet siklani. Nyelvtanulóknak is bátran ajánlom, és a kalandosabb kedvű olvasók is biztos meg fogják találni számításaikat benne.