Mostanában ha irodalom vagy filmről volt szó, akkor a japán művek felé irányítottam érdeklődésemet, ezért is olvastam számos könyvet japán szerzőktől. A Hagakure pont kapóra jött számomra, mert mindig is érteni akartam a szamurájok, de en block a japán emberek hűségét, s ennek táptalaját.

Könnyed steam- és dízelpunkba kevert műfajba ültetett kalandos „ifjúsági” regény a Duna-menti Köztársaságban. Annyira elborultnak hangzik, hogy részemről jöhet!

A könyv olvasása közben jutottam arra a felismerésre, hogy napjainkban íródott ifjúsági regényt még nem olvastam. Nos, Martin Kay, alias K. Márton (teljes nevét szándékosan nem írom le), Eastern című posztapokaliptikus bosszútörténete megtörte ezt az „átkot”. Szerencsére nem is a rossz irányba.

Puszták népéhez úgy viszonyultam, mint ahogy a magyar nép a könyv szereplőihez. Nem érdekel. Ezért fogtam hozzá.

Magyar képregényt már elég régen olvastam, azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik még a piacon? Hát kérem alássan, igen. Nem is akármilyen.

1982-ben, mindössze 23 évesen, félúton az építész diploma felé, Elspeth Beard gondolt egy nagyot, és úgy határozott, világot lát. 35 000 mérföldes kalandja két évig tartott nála, de sikerült neki, amivel történelmet írt. Ő lett az első brit nő, aki motorral körbeutazta a földet.

Nagy dilemmában voltam, hogy a mostani alanyomat egyáltalán könyves élményeim közé pakoljam, mivel igencsak a határon egyensúlyozik.