A könyv olvasása közben jutottam arra a felismerésre, hogy napjainkban íródott ifjúsági regényt még nem olvastam. Nos, Martin Kay, alias K. Márton (teljes nevét szándékosan nem írom le), Eastern című posztapokaliptikus bosszútörténete megtörte ezt az „átkot”. Szerencsére nem is a rossz irányba.

Műfaji keveredés sosem volt ismeretlen a filmvilágban, ámde a könyvek között ritkán találok ehhez hasonlót. Nos, az Eastern nem fukarkodik ezzel. Bátran nyúl bele a western műfajba, melyet átültet valahova az Ural hegység vidékére, hogy aztán sci-fi elemekkel tarkítva akciózzon végig egy japán kislánnyal, magyar bajtársával.

Őrületnek hangzik az egész ugye? Nos, így néhány mondatban leírva, az. Azonban működik. Nagyon is jól! Viszont elismerem, pont emiatt nem mindenkinek fog tetszeni.

A történet szerint a Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el.

A cselekmény, mondhatni semmi különös, egy klasszikus bosszútörténetről van szó. Ami viszi a hátán az egész könyvet, az a két főhős és az az univerzum, ami körbefogja.

A világ, melyet Martin felépített, eszméletlenül működik. El kell ismernem, mesterien forgatja a különböző műfajok elegyeit és gyúrja egybe. Mindnek megtalálható az oka és a létjogosultsága, így egyáltalán nem érződhet idegennek egy harci szuperrobot valahol az Ural hegységben egy magyar-japán párossal, Hummerekkel, stb.

Nem mondom hogy tökéletes, míg Vajkot kifejezetten kedveltem, Yuko viselkedését egyenesen abnormálisnak tartottam. Folyamatosan az volt az érzésem, mintha öngyilkos akarna lenni. A legkellemetlenebb szituációkban is, ahol valószínűleg bármely forrófejű hős is már inkább gondolkodásra adná a fejét, ő itt tovább feszíti a húrt.

A többi szereplő azonban szépen van ábrázolva. Mindegy, hogy a főgonosz, a titokzatos rezonőr, vagy egyéb mellékszereplőkről van szó, egyáltalán nem egysíkúak, mindnek van jó és rossz jellemvonása.

Észrevehető, hogy erősen merít Martin Kay a japán animék cselekményfelépítéséből. A könyvben található képek is erősen hajaznak rá. Le a kalappal az illusztrátor előtt, nagyon igényesen vannak kidolgozva.

Éppen ezért érzem kétélűnek a könyvet. Az anime, mint műfaj Magyarországon eléggé megosztó téma, vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik. Könyv formájában lehet, hogy fogyaszthatóbb lehet azoknak, akik ellenségesen viszonyulnak hozzá, de egy animerajongónak nem biztos, hogy sok újdonságot fog jelenteni. Mert bármennyire is egyedi a könyv, azért nekem is - aki csak módjával nézi ezt a műfajt -, megfordult időnként a fejemben, hogy ezt mintha láttam volna valahol. Valamelyik animében.

Összességében az Eastern egy kellemes, jól összerakott, izgalmas, könnyű olvasmány. Ne várjunk tőle megváltást, azonban aki eléggé nyitott a világára, az biztosan élvezni fogja. Mindenki más pedig tegyen egy próbát vele.