Korábbi írásomban már említettem hogy a biciklizést, nem csak mint mozgásformát szeretem, hanem a biciklit magát is. Az e-bringákkal azonban hadilábon állok. Rosszul fogalmaztam, bocsánat! A felhasználótáborral van a gondom.

Elektromos meghajtású jármű mely rásegít az emberi izomerőre. Csodálatosan hangzik ugye? Igen. Elméletben. De a valóság teljesen mást hoz ki az emberből.

4 és fél év londoni bringázással a hátam mögött elmondhatom, hogy találkoztam már számos kihívással, de ami igazán viszi nálam a prímet most, az a COVID utáni e-bike bumm.

Eszméletlenül elszaporodtak. Ami nem lenne rossz, ha olyan emberek ülnének rajta, akik tudnák használni, illetve ha normálisan fel lennének szerelve.

Ennek persze több oka van. A COVID és a háború miatt kialakult megélhetési válságban elszaladtak árak, s nem volt másképp a tömegközlekedéssel sem. Munkába valahogy el kell jutni, így a lakosság egy része olcsóbb megoldást próbált keresni. Egy részük klasszikus kerékpárokat vásárolt, őket hívtam korábban kényszerbringásoknak. Viszont tapasztalatot nem lehet vásárolni vele, és ez meg is látszott a közlekedési képben. Napi szinten kezdtem találkozni olyanokkal, akik 5 métert nem tudtak egyenesen menni egy bringával, vagy minden pedálfordulatjuk egy fél méteres kilengéssel párosult.

Vagy a reggeli csúcsban tanultak biciklizni…

Ez természetesen rengeteg rizikóval és idegbajjal jár. Egy kerékpársáv/út itt sem több méter széles, és ha korrekten ki akarjuk kerülni a delikvenst, vagy éppen pont akkor remeg be a keze, akkor veszélyesebb esetben már az autók között találja magát az ember. Akármennyire is óvatosak vagyunk.

Haladni meg mindenki akar, és amikor ezer dologra kell figyelni, a tapasztalatlan közlekedőt kevésbe fogja a tömeg tolerálni.

Ennek lett egy fokkal veszélyesebb változata az olcsó e-bringás, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint az előbb említett kényszerbringás, csak annak a köbe.

Kezdjük azzal, hogy kik keresnek ilyen kerékpárokat? Sok más ismerősöm, és saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy ha az illető korábban is biciklizett, illetve vette a fáradságot, hogy kerékpárját karban is tartsa, az nagy valószínűséggel nem cserélte le járművét egy e-bringára. Egy, már az ingázások során megedződött kerékpárosnak egy e-bicikli nem jut akkora pluszt, hogy több száz fontot ismét ráköltsön. A saját járműve messze költséghatékonyabb.

Viszont akkor kik veszik? Jórészt azok az emberek, akik próbálnak minél olcsóbban közlekedni, de nem hajlandók hagyományos kerékpárra ülni. Mivel az részükről energiabefektetéssel járna.

Ennek az olcsóságnak két módja lehetséges. Vagy vesz az ember egy átalakító szettet, vagy valami nevenincs gyártó silány termékét vásárolja meg. Mindkettő veszélyes. Az ismeretlen gyártó termékeinek minősége sokszor kritikán aluli. Meredeken nő mostanában a tűzesetek száma Londonban a kigyulladt akkumulátorok miatt, eddig három halálos áldozatot követelve.

A másik út az átalakítószettek világa. Ebben is vannak egészen korrekt és tetszetős megoldások, ám Olcsó Mohamed János nem ezeket fogja előnyben részesíteni, hanem amiket az Ebay/Aliexpress/Wish és társai nyújtanak. Vagyis több száz, vagy ezer wattokat szikszalagoz(!) a csettegőjére, ami abszolút nem arra van kiképezve.

Ráadásul ehhez az attitűdhöz társul egy tipikus szabálykerülő magatartás is, ami ahhoz vezet, hogy a közlekedési szabályokat be nem tartva, akár a forgalommal szembe is vezet az illető. Amihez ugyanúgy hozzájárul majd a tapasztalatlanság, amit már a kényszerbringásoknál már említettem.

Nekem is volt már nem egy olyan balesetem, hogy több száz méterről tisztán látható voltam, mégis belém rongyolt az idiótája, mert sebességet tudott vásárolni, de ahhoz való fékeket már nem… Felelősségre vonás meg nincsen, mert a "biciklin" nincsen semmilyen rendszám, azonosító. Mire észbe kap az ember, már árkon-bokron túl jár az ámokfutója.

Az eredmény pedig szépen lassan az lett, hogy az elektromos kerékpárok a biciklis társadalomban azt a szerepet töltik be, mint az autóknál  a BMW/Audi/Mercedes hármas. Tisztelet természetesen a kivételnek, nem mindenki tróger, de a trógerek jellemzően ezeket választják.

Hogy lesz-e megoldás? A megélhetési válságra s a közlekedési morálra nem sok. Az olcsó e-biciklik ellen valami biztosan, mert az elszaporodott tűzesetek miatt már a városvezetés jelezte, hogy valamit kezdeni kell a jogszabályokkal.

A probléma ezzel az, hogy fordítva ülünk a lovon. A szabályok már tisztán leírják, melyik jármű melyik kategóriába tartozik, ami hasonló a magyarhoz. Ha a motor csak rásegít, és 25 km/h-nál lekapcsol a motor, és a teljesítménye nem nagyobb 250 wattnál, az elektromos biciklinek számít, és lehet vele a bicikliúton közlekedni.

Efelett a jármű már motorkerékpárnak számít. Vagyis rendszám kell rá, sisakot kell viselni, adót fizetni utána, stb.

A szabályok tehát már adottak. Csak be kéne tartani/tartatni őket.

Illetve odafigyelni, mit hoznak be az országba.