Sajnos nem a jó irányba. Már ha a közlekedési morált figyeljük.

Áprilisban lett 4 éve hogy Londonba költöztem, és fél évet leszámítva a helyváltoztatást jórészt biciklivel bonyolítottam le.

Az ok nyilvánvaló. Minden egyes hónapban kb. 80-120 fontot spórolok vele, ami így összeadódva év végén egy 13. havi fizetésnek is megfelelhet. Emellett olcsó a fenntartása, nincs tömegnyomor, nem vagyok ráutalva a Tfl-re, illetve időben ugyanott vagyok, mint a tömegközlekedéssel.

Sokan őrültnek tartottak emiatt, mondván el fognak gázolni, messze van a munkahelyem stb. Nyilván nem egy leányálom az itteni közlekedés sem, de alapvetően nem volt rossz. Mindig vigyáztunk egymásra, nagy bajok nem voltak.

Ám az utóbbi időbeni mintha valami változóban lenne. Először azt hittem csak rossz napjaim voltak, vagy egyszerűen melegszik az idő és előkerültek a szezonbringások is.

De nem. Valami más van itt.

Samuel P. Huntington  „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című könyvében írta meg annak okát hogy miért állnak egyes etnikumok háborúban egymással, míg mások békében élnek. A vallási és kulturális különbségek mellett az író az etnikumok népességbeli árányára hívta fel még a figyelmet. Elmélete szerint, ha a kisebbség a teljes népességen belül eléri a 20-25%-os arányt, akkor a többségi társadalomban eluralkodik a fenyegetettség érzése. Konkrétan ekkor lesznek igazán szem előtt a kisebbség tagjai.

Valami hasonló játszódhat le nálam is. Naponta ingázok a munkahelyemre és gyanítom, hogy a közlekedésben megélt történések kb. 20%-át már kirívó esetként élem meg.

Utak

Először kezdődött az utakkal. A biciklis sztrádák még rendben vannak, de az utak állapota elkezdett romlani. Konkrétan több kerületben már olyan állapotok vannak, mint Magyarország egyes mellékútjain. Az egyik kereszteződésben például majdnem a pedálom alsó holtpontjáig süllyed a drótszamaram, akkora süllyedést produkált ott az aszfalt. És persze pont ott, ahol útszűkület van.

Érződik a Brexit, nincs már annyi pénz.

Sufnituning turbótrekkingek és kényszerbringások

Aztán megjelentek a futárcégek, vele együtt a pedelec forradalom. Ezek az ételfutár vállalkozások az alkalmazottainak elektromos kerékpárokat adnak munkavégzésre. Ez alapvetően nem probléma, viszont a munkaerőhiány következtében olyan embereket vesznek fel nyakra-főre, akik biciklivel utoljára kisiskolás korukban közlekedtek. Vagy soha. Vagy valahol Bangladesben szocializálódtak közlekedés szempontjából. Konkrétan egyenesen nem tudnak haladni, ha mégis akkor gyök kettő sebességgel, természetesen úgy, hogy alig lehet elmenni mellettük.

Mert egy 2 km-es egyenes szakaszon is azt a térképet kell bámulni…

Ha haladnak, akkor ész nélkül, mint aki megveszett. Nem számít sem lámpa, sem szembejövő, se gyalogos, senki.

Ráadásul nagyon olcsóvá váltak a klasszikus bringákat elektromos kerékpárokká alakító szettek. Így csak idő kérdése volt, mikor válnak tömegessé a sufnituningolt kétkerekűek. A probléma itt főleg az, hogy az erejük már egy 50-100 köbcentis robogóéval vetekszik, viszont hozzá való fékeket már nem szerelnek fel a delikvensek.

A hozzá való vezetésbeli tudásról ne is beszéljünk…

Ezt az írást is az egyik kollégával való balesetem ihlette. Egy elektromos kerékpár rohant belém úgy, hogy én vártam a soromra, és a delikvens konkrétan szemből 20 méter távolságból képtelen volt megállni előttem.

Mindezekkel párosulnak a melegedő időben előbújó szezonbringások, bérkerékpárok, turisták, és vele együtt egy új réteg, akiket én csak kényszerbringásoknak hívok.

Az emelkedő árak és az infláció miatt a tömegközlekedés is megdrágult, és sokan már nem tudják megengedni maguknak. Munkába viszont menni kell, így a kerékpár került előtérbe, mint alternatíva.

Azonban itt is ugyanaz a probléma, mint a korábban említett futárok esetében. A tapasztalat hiánya rengeteg gondot tud okozni a haladásban.

Tedd már le azt a ***** telefont!

Végül, amit nem tudok egyszerűen figyelmen kívül hagyni, az a fránya telefon. A mai napig nem tudom megérteni, hogy csúcsforgalomban, mikor ezer felé kell figyelni, valaki menet közben kezd el pötyögtetni, vagy zenét váltani stb. Ezer okot talál rá, de az utat nem figyeli egyszerűen. És sajnos ez már kezd kórossá válni.

Megszoksz vagy megszöksz

Mit lehet ezek ellen tenni? Tulajdonképpen nem sokat. Elfogadjuk, jobban odafigyelünk a többiekre, de valószínűsítem, hogy ez már ide lassan kevés lesz. Hiába van meg az infrastruktúra, ha nem párosul egy olyan tömeggel, akik hajlandóak lennének a szabályok betartására legalább a józan paraszti ész szintjén.

Nem kívánok pálcát törni senki felett, hiszen én sem vagyok egy matyóhímzés. Nem akarok „bezzeg az én időmben” című kiselőadást intézni senkihez, mert csak hazudnék. Viszont tudom jól, hogy a közelmúltig több volt az észszerűen közlekedők aránya úgy, hogy figyelt a környezetére, és egymásra.

Most sajnos ez megszűnőben van. Vagy csak kezd elveszni a nagy tömegben.