Túránk ott folytatódik, ahol tavaly abbahagytuk. A Börzsönyben, de előtte megjárjuk a Wizz Airt, a MÁV-ot, s még valahogy el is kell jutni Nagymarosig.

A tavalyi motorostúra a Börzsönyben ért véget, így úgy döntöttem, ebben az évben a szabadságomat az Észak-dunántúli régió felfedezésével töltöm.

Terveim szerint Nagymarosról indultam volna, hogy megnézzem Esztergomot, Visegrádot, mint „kötelező” helyszín, hogy aztán folytassam az utam Győrön keresztül Sopronba. Ezután délnek vettem volna utam, eljutva az ország legnyugatibb pontjáig, és innen a Balaton-felvidéken keresztül jussak el Székesfehérvárig. Innen pedig egyenest vissza keletre.

Előkalandok

Még a legelején úgy gondoltam, hogy a túrám majd Magyarországon kezdődik, de nem így alakult.

Első körben busszal ki kellett jutnom Gatwick reptérre. Buszom egy nagy kerülővel haladt célállomásom felé. London belvárosából a sofőr megejtette a heathrowi repteret is, onnan indultunk tovább.

Azonban az autópályán torlódásba futottunk, sajnos csak lépésben lehetett haladni. Állítólag baleset történt, bár ez nem derült ki. Reggeli stressznek ideális volt, már azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy másik járattal visszautazni Magyarországra?

Miután beérkeztünk a reptérre, már gyalogolva repültem becsekkolni, ami szerencsére sikerült időben. Ezt követően már az sem érdekelt, hogy éhes vagyok. Bánja kánya alapon úgy voltam, csak jussak túl a tömegen. Úgy gondoltam, hogy a maradék 20 percemet nyugodtan tölthetem.

A csudát! Ugyanis gépem késett. 4 órát! Siethettem én ezért…

Dühöngeni sok értelme nem volt. De volt időm enni! Beültem az egyik étterembe, kértem magamnak olcsó ebédet (már ha reptéren lehet olcsónak nevezni bármit is), s közben próbáltam kisilabizálni, mit tehetek ilyenkor?

Az biztos, hogy kárpótlásra vagyok jogosult. Hogy mennyire, annak még utána kellett néznem. Az ráért, első körben azt kellet kiderítenem, hogy érkezéskor lesz-e még vonatom, vagy más egyéb utazási lehetőségem.

Volt is, meg nem is. Az utolsó vonatot még elértem volna, de az csak hajnal fél kettőre ér Debrecenbe, onnan pedig 4 órás várakozást követően haladhattam volna Szabolcsba.

Ezen nem segített az sem, hogy a telekocsi, ami még elérhető volt, nem vállalta a megállást a reptéren, a korai indulás miatt pedig más helyszínen találka szóba sem jöhetett.

Nem volt mit tenni, keresni kellett szállást Budapesten.

Ami olyan 30 perces masszív keresgélés után sikerült is. Elég olcsón. Legalábbis az akkori viszonyok között.

Gyorsan lefoglaltam, így nem volt más dolgom csak várni, várni, várni…

A gépem bár késve, de szerencsére felszállt. Kiderült, hogy munkaerőhiány miatt nem volt személyzet a járatomra, és az ügyeletből legózta össze a személyzetet a cég.

Kis magyar valóság?

Megérkezésem után már annyi dolgom volt, hogy bejussak a valahogy a belvárosba. Ez sem volt egy egyszerű menet. A 200-as busz csak Kőbányáig viszi az utasokat. A 3-as metró állomásai elég messze voltak a szállásomtól. Így felszálltam Szemeretelepnél a vonatra, amivel elzakatoltam Zuglóig. Onnan már csak 2 buszmegálló és 5 perc séta választott el az ágyamtól.

Persze hosszú alvásra ne gondoljunk. 3 óra volt összesen, mert az első IC-vel startoltam volna a keletiből. Az eredeti tervek szerint otthon aznap a motoromat készítettem volna fel a nagy útra, ami bőven elég lett volna. De így csak egy stresszfaktor lett számomra az út, és a készülődés is.

Persze a vonatút sem lett egy sétagalopp. Igaz, itt már nagyobb problémák nem akadtam, hacsak azt nem nézzük, hogy a magyar királyi össznépnemzeti  államvasutak megint összehozott egy jókora késést. Az igazat megvallva ennyi kaland után már meg sem lepődtem, csak rezignáltam vettem tudomásul mindent. Pláne 3 óra alvás után…

Ilyen állapotban sikerült hazajutnom, illetve maradt körülbelül fél napom, hogy felkészítsem magam a másnapi útra.

Egyértelmű volt, hogy mindent nem fogok tudni elintézni, így csak feltöltöttem az akkumulátort, felfújtam a kerekeket, lemostam még a motort, és a csomagokat gyorsan összepakoltam.

Szép kis túrának néztem elébe. Az is lett a végén. De erről majd később.