Volt már egy régi álmom, mióta itt élek Angliában. Látni egy igazi focimeccset csurig megtöltött stadionnal, szenzációs atmoszférával. Most végre megadatódott.

Viszont velem van egy probléma. Nem érdekel a Premier League. Lehet furcsán hangzik, de az angol foci mindig is hidegen hagyott, inkább a dél-amerikai/spanyol/olasz/magyar négyest szeretem, s mindig is ezeket figyeltem.

Azzal, hogy az MU és a Barcelona összekerült az Európa-ligában, egy hatalmas lehetőség tárult elém,  hogy lássam őket itt a „közelben” játszani.

Végül is mondhatom hogy a közelben, hiszen Manchester időben nem nagy távolság Londontól.

Szóval mikor kiderült, hogy a két brigád összecsap, elkezdtem egyből szervezni az utat. Szerencsémre még volt egy nap megmaradt szabadságom ebben az évben. Kérvényeztem, mellé a heti két szabadnapomat hozzácsaptam, így szépen összejött egy kényelmes egy nap odaút, egy nap Manchester, egy nap visszaút hármas.

Emellett végre lett alkalmam egy hosszú vonatutat kipróbálniAngliában. Korábban már utaztam egyszer vasúton. Messzire azonban nem jutottam, csak az agglomerációban lévő egyik kisvárosba, mert ott rendezték a Kárpátalja – Tibet focimeccset (mire ki nem járok néha!)

Vonatút Manchesterbe

Annyit tudni kell, az Egyesült Királyságban nincs állami vasúttársaság, a teljes piac liberalizált. Emiatt a  vasúti közlekedés nem egy, hanem 28 személyszállító és 4 áruszállító cég feladata. Ez egyszerre lehet áldás és átok, bár véleményem szerint inkább átok.

Áldás lehet, mert a cégek között piaci verseny van az utasok kegyeiért, ezáltal növelve az utazás színvonalát. A társaságok üzletileg érdekeltek a pontosságban, a személyzet pedig a minél magasabb szintű kiszolgálásban.

Hátrány viszont, hogy drága, és a rengeteg társaságnak köszönhetően a jegy- és bérletrendszer szinte átláthatatlan, illetve ha problémád van, akkor nem lehet mindenhol mindent elintézni.

Szerencsére tonnányi oldal és applikáció segít eligazodni, de így is résen kell lenni.

Én a jegyeket egy hónappal az utazás előtt vásároltam. Úgy terveztem, hogy a várost biciklivel nézem körbe. Messze egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb is, mint a tömegközlekedés. Ennek megfelelően a kerékpáromnak is foglaltam helyet ami - nagy meglepetésemre – ingyenes volt.

Legalábbis az Avanti West Coastnál. Ők közlekedtetik a vonatokat Manchester és London között. A többi szolgáltatóról nem tudok nyilatkozni.

Vonatom London Euston állomásról indult. Mivel semmi tapasztalatom nem volt a jegyátvételről (csak egy igazolásom volt az interneten foglalt jegyekről), jobbnak láttam, ha egy órával előbb érek oda arra az estre, ha valami probléma lenne.

Probléma nem volt, viszont tapasztalatlanságom okán lassabban mentek nálam a dolgok. Jegyárusító pult hiányában a tiketteket automatákból kellett átvennem. Nem volt egy túl bonyolult feladat, de amikor láttam, hogy a gép lassan egy komplett paklit nyomtat ki nekem, akkor már én is csak pislogtam.

A gép hét kártyát adott ki nekem. Egy a nyugta, kettő a tényleges jegy nekem oda-vissza, négy meg a bringámnak.

Igen, négy. Ugyanis a leszíjazott kerékpáron kell hagyni az egyiket az út során, a párja meg magamnál marad igazolás végett.

Van itt néha logika komolyan…

A biciklitároló közvetlenül a vezetőfülke mögött volt, viszont az én helyem a vonat másik végében. Így az indulást sikerült kihagynom. Annyi baj legyen.

A vonat gyors. Nagyon. Egy percen belül már 150 körül voltunk, majd enyhébb rázkódások között már 200-zal haladtunk Manchester felé.

Teljesen új volt számomra, még sosem haladtam ilyen gyorsan. Ablakból annyira nem látszódott, de amikor a kanyarokban döntött pályán haladtunk, akkor realizálódott nálam, hogy itt nem szórakoznak.

A helyem – mivel a legolcsóbb jegyet vettem minden sallang nélkül – egyszerű volt, de egy magyar IC 2. osztálynál egy fokkal komfortosabb volt. 1 osztályról nem tudok nyilatkozni, ott sosem utaztam.

Ami számomra furcsa volt, hogy szőnyeg volt a vonaton! De hogy minek, azt nem tudom. Abszolút fölöslegesnek tartom. Főleg egy olyan országban, ahol gyakran esik, s a cipőnk folyton poros, vizes, sáros.

Kettő és fél óra múlva már Manchester Picadilly állomás előterében málháztam a drótszamarat. Gyorsan fel is bringáztam a szállásadómhoz, aki szívélyesen fogadott. Szobám is egyszerű volt, mint a faék. Ágy, asztal, mikró, egy szekrény, komód. Semmi más. Nem bántam. Volt fedél a fejem fölött, nem fáztam, tudtam hol aludni. Ennyi elég a boldogságomhoz.

Este még bevásároltam a következő napra, majd tértem is aludni.

Manchester

London után Manchester messze kisebbnek érződött, pedig ez sem kisváros. Félmillióan lakják, de sokkal emberibb léptékű. A belvárosban bringával 20 perc alatt bent vagyok, sokkal kisebb a forgalom, és itt véleményem szerint jobban figyelnek egymásra az emberek. Messze kevesebb a stressz.

Rengeteg egyetemista él itt. Ez mondjuk nem meglepő, sok felsőoktatási intézmény található itt.

Mivel csak egy nap állt rendelkezésemre, gondoltam első helyen az Old Trafforddal kezdek, majd ellátogatok a MediaCitybe, onnan a folyó mellett a focimúzeumig kerekezek. Ezután pihenek egy keveset, és este a meccsel fejezem be a napot.

Manchester biciklis közlekedés szempontjából átgondolatlan. Bár vannak már kiépített bicikliutak (sok helyen még a friss aszfaltszagot is éreztem), sok helyen kettő vagy négysávos autóutakat kell használni, ami egyáltalán nem szerencsés. Egyrészt mert csak akadályozó tényező vagyok az autóknak, akik haladni szeretnének, másrészt meg nem is biztonságos egyik félnek sem. Én meg nem vagyok Lance Armstrong (pláne a brit csettegőmmel), hogy kamionokkal meg autókkal vegyem fel a versenyt.

Egy helyen pedig úgy indult a kerékpárút, hogy járdaszegély vette körbe, szóval szó szerint ugratnom kellett rá.

Az Old Trafford előtt már néhány szurkoló már javában készítette a fényképeket, mellettük gyerekek fociztak. Szép látvány volt.

Beálltam én is a sorba, gyorsan lőttem néhány felvételt. Már pakoltam össze a cuccaimat, mikor egy láthatósági mellényes securitys kérte hogy távozzak mert a bringámmal veszélyes tényező vagyok.

„Hogy mi van?” – válaszolok. Hogyan? Letámasztottam a kerékpárt, fényképezkedtem. Még csak fel sem ültem rá, végig toltam magam mellett, direkt még jó kisfiú is voltam. A focizó gyerekek nagyobb bajt okozhatnak, mint én, aki csak pakol össze!

Mindegy. Komolyan megmosolyogtam a dolgot, mikor a MediaCity felé tekertem már nevettem is az egészen.

Van itt néha logika kérem…

Ezután megcsodáltam a MediaCity „hiperszuperultramodern” épületeit. Erre a kb. 81 hektáros terület gyakorlatilag az Egyesült Királyság egyik médiaközpontja. A BBC, az ITV, a Warner is birtokol stúdiót, emellett a Salfordi Egyetemnek is vannak épületei itt.

Rövid séta után az Irwell folyó partján haladtam vissza a központba. Itt is hasonlóképpen van kiépítve, mint a londoni Regent’s Canal. Némely helyen viszont olyan keskeny volt a folyómenti kerítés és a partmenti házak kertjeit védő sövény között az út, hogy nemegyszer a pedálom beakadt a kerítésoszlopba, ennek hozományaként a sövényben landoltam.

A focimúzeumig el is jutottam, de sajnos a turisták már addigra ellepték a helyet, s csak késő délutánra tudtam volna időpontot kapni, így inkább kihagytam. Helyette megnéztem a manchesteri katedrálist.

Az 1421 és 1882 között formálódó épület egyszerre érzékeltette számomra egy törékeny, s mégis egy jól összerakott templom képét. Mindenképpen ajánlom látogatásra, ha erre jár az ember.

A végére maradt a United – Barcelona meccs, amit szerintem nagyon nem kell ecsetelni. 73 ezer ember hangorkánja, mikor legyőzték a Barcelonát, és maga az élmény, hogy élőben láthatta a világsztárokat, az felbecsülhetetlen.

Ráadásul nekem három hely is jutott! A mellettem levő két srác később talált helyett feljebb, így az ő széküket is megörököltem. Nem kellett szoronganom, mint sokunknak a stadionban.

Hazaút

Erről sok szót nem írnék, a vonatút visszafele szinte ugyanolyan volt, mint az odaút. Egy dolgot még megemlítenék. Amikor visszaértem Londonba, akkor egyből megcsapott az itteni valóság. Tolakodás, bambulás, szóval minden ami felgyorsult életmóddal járt itt, visszatért.

Hát nah! Manchester emberibb léptékű.

Verdikt

Ahogy az Észak-Magyarország túrámnál, itt is a végére hagyok egy kis összegzést. Mindent összevetve, ez a kirándulás összesen 414,05 fontba került, ebből:

82,6 font volt a vonat oda-vissza, biciklivel,
71,51 font a szállás két éjszakára,
237,28 font volt a jegy a meccsre elővételben,
3,5 font volt egy egész napos villamosjegy (esti utazás a stadionba és vissza),
19,16 font ételre, italra.

Hogy ez kinek hogy érné még, azt az olvasóra bízom. Nekem feledhetetlen élmény volt.