Jövőre ismét választásokat tartanak Magyarországon így a külföldön dolgozó magyarok ügye lassan kezd ismét előtérbe kerülni. Ennek apropóján néztem meg mit írt rólunk a Kontroll.hu.

Időről időre előkerül nálam is a kivándorolt magyarok témája, ahol igyekszem górcső alá venni, mégis hogyan viszonyul hozzánk az otthoni politika.

Az eddigi évek alapján szerintem nyugodtan kijelenthetem, alapvető paradigmaváltás továbbra sem történt az elmúlt időszakban. A kormányoldal továbbra sem tudja a kint dolgozó tömegeket megszólítani, náluk még mindig hazaárulózás folyik, amivel aligha fognak új szavazókat szerezni. Habár nem is ez a céljuk már régóta.

Az új és régi ellenzék még mindig a nemzethalált víziónál, mert lassan valóban bizonyíthatóvá válik, hogy kb. egymillió ember nem Magyarországon él.

Illetve valakik valahogyan még mindig igyekeznek ilyen-olyan program keretében hazacsábítani bennünket, de ez is valószínűleg csak arra jó, hogy ismét lehessen néhány milliót elsikkasztani. Egyébként a mostani próbálkozás(?) most „Hazaváró Diákhitel” néven fut, ami szegről-végről hasonlít a nemrég bevezetett munkáshitelre. Itt az a lényeg, hogy a külföldön végzett és dolgozó honpolgárunk a külföldi diákhitelét kiválthatja a Magyarországival, ha kalandvágyból vagy extrém sport jelleggel hazaköltözne. Ez így elviekben nem is lenne rossz megoldás, inkább az a kifogásom, hogy itt nincsen választási lehetőség. Az illető nagyon is rá lesz szorulva a magyar diákhitelre, mivel magyar fizetésekből a külföldi hitelt törleszteni, nem egy szerencsés döntés. És még finoman is fogalmaztam.

Szóval még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. Éppen ezért nem is akartam volna foglalkozni a témával, ha a YouTube algoritmus nem dobja fel számomra a Kontroll.hu egyik videóját. Ebben ismét londoni magyarokat kérdeztek meg az itteni létről.

Hát mit mondjak? Nekem így többszöri nézés után is nekem nagyon szirupos, egyoldalú volt a videó. Ha tényleg reklámozni kéne az itteni életet, akkor valószínűleg az elsők között mutatnám be ezt az alkotást. Azonban a Covid óta rengeteget változott itt a helyzet.

Még a járvány előtt, ha szerényen is, de még a drága Londonban is meg lehetett élni minimálbérből. Sőt, kis összefogással komplett bulikat lehetett kihozni viszonylag kis pénzből. Rengeteg ilyen embert láttam, volt lakótársam szavaival élve ment is a „habzsidőzsi”, de utána jött a Covid.

Az árak emelkedtek, a Brexitből sem jött ki jól az ország, és persze, akik nem tettek félre, vagy nem éltek visszafogott életet, annak jött a nagy pofon. Munkabér alig halad felfele, viszont az árak, a lakbér itt is ugyanúgy kiugrott, mint Magyarországon. Repjegyeket már 2-3-szoros áron lehet vásárolni, és London is egyre jobban belefullad a lakhatási válságba.

Persze, ha a videóban szereplő munkakörökben dolgozik az ember, akkor más a leányzó fekvése, de itt is ugyanaz a probléma, amit egy már korábbi írásomban is említettem. Nem mindenki állatorvos, mérnök, kódoló vagy más magasan kvalifikált munkaerő, őket valahogy nem kérdezték meg. Kicsit árnyalódna a kép erről a nagy kinti létről.

Másik nagy kérdés, amiről szó nem esik, az a biztonság. Nem csak egzisztenciális, hanem a személyi, vagyonbiztonságra gondolok. Londonban nő a bűnözési ráta, és lehet most propagandának mondani a „nogo” zónákat, de igenis léteznek (még ha nem is úgy, ahogyan a politikusok beállítják). A rendőrség nincs a helyzete magaslatán, számos ok miatt. Sok a kis értékű lopás és késelés.

A közlekedés is elég gyatra. Néhány kirakatvonalat leszámítva a metrók elég elavultak, a dugók mindennaposak, az utak minősége meglehetősen változó. A városvezetés igyekszik a helyzetet megoldani, de ez nem csak rajtuk múlik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a közlekedés logikáján változtatni kéne sokat, és itt most nem arra gondolok, hogy nem a bal oldalon kell haladni.

Viszont vitathatatlanul vannak előnyök. Még. Ha jól dolgozol, és keresett szakmában, akkor valóban egész jól meg lehet élni. Úgy látom, a munkaerőt most jobban megbecsülik mint korábban, a fluktuáció is kevésbé jellemző.

A rendszer valóban nem tökéletes (elég ha az egészségügyre gondolunk), de messze élhetőbb mint Magyarországon, és ahogy elnézem, itt tényleg igyekeznek nem az út szélén hagyni, ha probléma van.

A mentalitás elég változó, de alapvetően jobb az egymáshoz való hozzáállás is.

Most csak a londoni tapasztalataim alapján beszélek, szóval biztos vagyok benne, hogy ország más részein lehet jobb is.

Szóval nem olyan szirupos a világ itt, de nincsenek is apokaliptikus állapotok. A társadalom valóban elitista, és valahogy ez az angolos konzervatív attitűd és logika miatt nem változtatnak semmit egyből. De biztos vagyok benne, hogy ez sem tart már sokáig.

Kontroll

Egy kicsit utánanéztem ennek a csatornának, mert érdekelt, kinek és miért lehet az érdeke ennyire egyoldalú videót készíteni.

A csatorna az ugyanolyan nevű online sajtóorgánumhoz tartozik, melyet Magyar Péter testvére, Magyar Márton alapított. Elmondása szerint teljesen függetlenül működik a Tisza párttól. Éppen ezért már keresett különböző vállalkozókat is, hogy támogassák. Magyarul igyekszik piaci alapon működni.

Ez el is képzelhető, viszont a lap szellemiségében erősen kormánykritikus. Ez meg is magyarázza a videó gondolatiságát.

Nehéz nem belelátni, hogy a Kontroll nem a Tisza párt szócsöve, emiatt nehezen tudom elképzelni, hogy Nerniában olyan sok mozgásteret kaphat, ha támogatásról van szó*. Mivel még újak a piacon, valószínűleg tényleg igyekeznek klasszikus piacgazdaság szabályai szerint működni, de hosszabb távon én ezt aligha tudom elképzelni.

Vissza fogunk menni?

Végül pedig válaszoljunk a videóban feltett kérdésre. Hazajönnek-e valaha a kivándorolt magyarok?

Mivel az utóbbi években nem nagyon változott a helyzet velünk szemben, ugyanazt tudom írni, mint korábban. Attól függ. Sok itteni magyarral éltem és beszélgettem már, és a kép meglehetősen vegyes.

Sokan valóban nem akarnak már visszamenni. Ennek oka a már itt kialakított egzisztencia. Mikor kijöttünk, akkor még jóval fiatalabbak voltunk, kerestük a lehetőségeket. Magyarország nem tartogatott nekünk élhető pályát. Akik a Brexit után itt maradtak, jó eséllyel már kialakított egzisztenciával rendelkeznek, családdal, munkahellyel. Valószínűleg néhányan már a nyugdíjas éveket tervezik. Ezek az emberek minek mennének vissza a bizonytalanba? Kapnának új lehetőségeket? Egyáltalán milyen alternatívák várnának odahaza? Gyerekkel esetleg, vagy már a nyugdíj előtt néhány évvel?

Dolgozni akkugyárban? Kilincselni a „családbarát” cégek előtt? Esetleg hazavinni a vállalkozást, hogy utána rommá adóztassák?

Azonban ott van a másik oldal (többek között még én is ide tartozom), akik még nem mondtak le a hazaköltözésről. Igaz, ez a tábor már egyre kisebb, és nem véletlenül. Ahogy időben távolodunk, úgy személyiségünkben is Magyarországtól, mert már itt is felszedtünk valamit a helyi kultúrából. Ez pedig egyre inkább különbözik az anyaországtól, egyre többen kezdenek idegenkedni. Ami majd átcsap lemondásba.

Viszont szívünkben mindig magyarok vagyunk és maradunk. Ugyanezt megtették az 56-osok, ugyanúgy megtették, akik a Monarchia idején hajóztak ki, Kossuthék, Rákócziék, és most ugyanúgy megtesszük mi is. Akkor már legyenek szívesek ne tekintsenek már minket hazaárulónak!

* Most olvasom, hogy Szuverenitásvédelmi Hivatal könnyen tudja majd vegzálni a kormánykritikus sajtót. Szóval erősen kétlem, hogy a Kontroll hosszútávon piaci alapon fog majd működni.