Magyar képregényt már elég régen olvastam, azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik még a piacon? Hát kérem alássan, igen. Nem is akármilyen.

Rég nem tudom már, hogyan és mikor bukkantam Varga Bálint Bánk (író) és Tuli Krisztián (rajzoló) művére, Az Utolsó Előtti Huszár képregényre. Az alkotók akkor még csak gyűjtötték a pénzt a kivitelezésre, de az alapkoncepció akkor már megfogott. Most végre el is olvashattam.

Az első rész története annyi, hogy a Fekete Mentéseknek nevezett huszárezred misztikus, nem evilági lényekre vadásznak a néhai monarchia területén az I. világháború vége felé. Főhősünk, Csillagszemű elszakad az osztagától, hogy egyedül mérkőzzön meg a „kis” gömböccel. Magányos harca nem ok nélküli, mivel úgy gondolja, mást is találni fog.

A rajzok nagyon találóak, tetszik ez a magyar folklórba költöztetett steampunk világ. Nem tudtam megállni hogy újra és újra ne gyönyörködjek az illusztrációkban, annak színeiben. Emellett minden karakter részletesen ki lett dolgozva, komolyan egy szavam nem lehet feléjük. Külön öröm, hogy érzem: Ez egy ízig-vérig magyar sztori horrorköntösben.

A képregény egyből in medias res kezdéssel indul, felvezetés nem sok van benne. Hogy ez most jó-e vagy sem, ember válogatja. Kiindulva, hogy a képregény rövid, valóban nem lehet sok helye a bevezetőnek. A folytatás viszont már bővelkedik vérben, akcióban, fejleményekben, hogy majd egy huszáros cliffhangerrel záruljon.

Egyedül azt tudom sajnálni - ahogy korábban írtam - , hogy a képregény rendkívűl rövid! Mindössze 40 oldal az egész, ami nem több egy 15 perces olvasmánynál. Annak viszont minden másodpercét élveztem. A készítők elmondása szerint 6 részesre tervezték a sorozatot, amiben minden karakter részletesebben be lesz mutatva. Mellette még több miszitkus lénnyel találkozunk. Én nagyon várom.