Könnyed steam- és dízelpunkba kevert műfajba ültetett kalandos „ifjúsági” regény a Duna-menti Köztársaságban. Annyira elborultnak hangzik, hogy részemről jöhet!

Ha egy kicsit visszaemlékszünk középiskolás történelemóráinkra Kossuth Lajosról, akkor talán eszünkbe juthat, hogy anno neki volt egy nagy álma, melyben Közép-Európa népeit egyesíti. Ez volt a Dunai államkonföderáció, más néven a Dunamenti köztársaság.

Az elképzelés azonban nem volt nagyon népszerű sohasem a magyarok, de még a más nemzetiségek között sem. A kiegyezés után pedig a levéltárakban tűnt el Kossuth víziója.

De az álmot meg lehet valósítani. Igaz, nem a klasszikus értelemben, de a Pintér testvérek, Bence és Máté közös kötetükben létrehozták. Egy olyan államot, mely soha nem is létezett. Ez a könyv A szivarhajó utolsó útja.

Műfaji besorolását illetően meglehetősen ellentmondásos. Sokan állítják ifjúsági regénynek, amit én erősen kétlek. Főszereplői bár ifjak, de korántsem gyerekek már. Emellett a műben rendesen folyik a vér, és olyan szereplők is elhullanak, akiket tüzetesebben is megismerünk. Történelmi ismeretekre is szükségünk van, ha teljes egészében élvezni akarjuk az olvasmányt, egyszóval az ifjúsági regény kategória olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.

Kaland és akcióregénynek viszont annál inkább elmondható. Bár a cselekmény olyan sablonos és kiszámítható, hogy sok meglepetést nem igazán fog tartogatni.

A történet szerint egy hatalmas újításnak köszönhetően Magyarország nem csak hogy elnyerte függetlenségét az 1848-49-es szabadságharcban, hanem még úgy sikerült exportálni is a forradalmat, hogy utóvédharcok után Kossuth utópiája, a Dunai Konföderáció is valóra vált a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

Egy igazi multikulturális közép-európai nagyhatalom annak minden előnyével és problémájával. Ennek az államszövetségnek azonban a többi nagyhatalom nem örül, és minden eszközzel igyekeznek gyengíteni. Itt lép színre Kossuth unokája, Csaba, aki egy kémnővel ered egy idegen nyomába, akinek célja az államszövetség elpusztítása.

Ahogy az előbb is írtam, maga a történet nem tartogat nagy fordulatokat, az igazi esszenciája a könyvnek az atmoszférája. Mert a Pintér testvérpár itt bizony olyat letett az asztalra, hogy az alternatív történelem rajongói elismerően csettinthetnek.

A szereplők is szépen fel vannak építve, az egyetlen hibája, hogy klisések. Mondhatom nyugodtan, hogy az amerikai filmekből átvett sablonokat ültették a szereplőkre. Hogy mennyire zavarja az embert, az nyilván egyénfüggő, nekem csak feltűnő volt.

Nyelvezete is egész kellemes, egyedül néhány körmönfont mondaton akadtam fent, de amúgy követhető.

A mű igazi nagy hibája, hogy nincs a klasszikus értelemben vett befejezése. Eleve úgy végződik a cselekmény, hogy nyitva hagyták a szerzők a kiskaput a folytatáshoz, de sajnos a kiadás óta nincs hír róla szó.

Nagy hiba. Úgy gondolom a Dunai Konföderáció világa megérdemelne akár egy komplett sorozatot, benne Árny és Kossuth Csaba macska-egér játékáról, illetve a születő új Európa hatalmi harcairól.

Remélem egyszer ezt is sikerül megérni. Addig is megyek vissza a nagykörúti csatornába csónakázni.