Nagy csinnadrattával véget ért múlt héten az Európa-bajnokság. Ennek utóhatásaként már születnek az elemzések és vélemények vele kapcsolatban.

Jómagam is szeretem a focit, és bár nem minden meccset, de figyelemmel kísértem nagy részüket. Sajnos a Wembley-be nem sikerült eljutnom, azonban látva, hogy mik történtek ott, nem is nagyon bánom.

Szóval így a torna után én is összeraktam am magam kis összefoglalóját az EB-n tapasztalt benyomásokról.

Szeretném leszögezni, hogy ez a lista szigorúan az én véleményem, ergo lehet, hogy nem minden információ birtokában alkottam meg gondolataimat, így a tévedés jogát fenntartom.

Pozitív csalódás: magyar válogatott

Ebben a kategóriában bátran vállalom, hogy nem tartoztam a károgók közé, de amikor megláttam a csoportbeosztásokat, én sem adtam sok esélyt a válogatottnak. Ez nem pesszimizmus, egyszerűen realitás. Bitang erős német, világbajnok címvédő francia, Európa-bajnok portugál válogatottal egy csoportban lévő mieinknek szerintem csak a legelvakultabb fanatikusok adtak esélyt. Én akkor azt mondtam, ha gólt rúgunk bármelyik csapatnak, akkor szerintem elégedetten távozhatunk. Emellett meg élvezzük, hogy újra kint lehetünk.

Azonban olyat tapasztaltam, amit már évek óta nem láttam. Már ha egyáltalán láttam. Egy magabiztos, jól szervezett válogatott vonult ki mindhárom alkalommal a pályára, akik emelt fővel távozhattak az EB-ről. Az a tény pedig, hogy pontot szereztek a srácok, sőt még egyszer a győzelem kapujában is álltunk, az mindenképpen megsüvegelendő.

Örülök a srácoknak, messze túlteljesítették az elvárásaimat. Gratulálok!

Legnagyobb pozitívum: magyar szurkolótábor

Nehéz dűlőre jutnom az ultrákkal. Egyrészt, mert csodálom, mekkora áldozatokat képesek hozni a csapatukért, ami példaértékű ebben a fogyasztói társadalomban. Egyszersmind sajnálom is őket, mert időnként szerencsétleneket kampánycélokra képesek felhasználni.

Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett sem, hogy milyen pusztítást tudnak némelyek csinálni (lásd az angolokat egy kicsit lejjebb). Számomra az elfogadhatatlan.

Mindenesetre a magyar szurkolók kitettek magukért a mostani Eb-n is. A szurkolás a Puskásban ahogy meccs előtt és után is éneklik a Himnuszt, hogy Münchenbe is képesek voltak elmenni a járvány, és a politikai csatározások közepette is, az olyan elhivatottságot mutat számomra, amit nem sok emberben láttam eddig.

Legszerencsésebb válogatott: Ukrajna

Az, hogy Ukrajna csak az észak-macedónokat volt képes legyőzni a csoportjában, és így is tovább tudott jutni, azt nem tudom nagy eredménynek nevezni. Ezután Svédországot nagy nehezen sikerült legyőzni, de végül a legjobb nyolc között Anglia csak beárazta az ukránokat, és az EB legsimább meccsén ki is ütötte őket.

Ennek ellenére sokan nemzeti hősként ünnepelték a válogatott Ukrajnában, de azért kezeljük helyén a dolgot. Egy klasszikusabb, 16-os, 32-es mezőnyben nem jutottak volna tovább.

A nagy kérdés: Megérdemelte Olaszország az EB címet?

Azt gondolom, igen. Magabiztosan hozták a selejtezőket, és a csoportmeccseket is. Nehezebb ágon voltak, ennek ellenére is csak a spanyolok és az angolok ellen kellett a komfortzónájukból kilépni, de ott is „feltámadtak”. Masszív a védelmük, szervezetten, meggyőzően játszottak. Nálam egyértelműen ők voltak a favoritok a döntőben.

Legnagyobb csalódás: Politika, az angol szurkolók, és minden, ami a döntő napján történt Londonban

Úgy vagyok vele, ha már a sportot áthatja a politika, az már régen rossz. Számomra meg olyan szinten lélekölő is tud lenni, hogy képes az egész kedvemet elvenni akár a tornától is. Szerencsére a magyar válogatott csak életben tartotta az érdeklődésem.

Naiv és idealista felfogás tudom, de a focinak elsősorban a játékról kéne szólnia és nem ezekről. Nyugodtan lehet gondolni itt a térdelősdire a meccsek előtt, vagy az LMBT-s mizériára Münchenben, vagy az ukrán válogatott meze. Mondjuk ők idővel visszaléptek.

Az angol szurkolók viselkedése egy másik kategória. Elhiszem, hogy vannak felforgató elemek egy szurkolótáborban, de ami itt Londonban történt a döntő éjszakáján, azt nem lehet egy kisebbség számlájára írni. Itt tömegek keltek ki magukból, tették szemétteleppé a belvárost, kezdtek tömegverekedésbe, mert csak.

De voltak egyéb csodálatos megnyilvánulásai is a derék angoloknak…

Ráadásul a szervezés a döntő napján egyszerűen borzalmas volt, nem lehet mást mondani rá. Rendőrök alig, vagy sehol, az a kevés, aki van meg nem képes ekkora tömeget kordában tartani. Egy ilyen, az angol válogatott szempontjából létfontosságú meccsen, ahol tömegek fognak megjelenni, evidens, hogy ilyenekre számítani kell! Meg kellett volna tenni a megfelelő intézkedéseket, de nem történt meg.

Nem is bánom, ha nem kapják meg vb rendezés jogát 2030-ra, egyszerűen nem érdemlik meg.

Mindezek ellenére az élet megy tovább, lassan kezdődnek az újabb sorozatok is. Kíváncsi leszek a magyarok hogyan szerepelnek a „konfetti” ligában. Kisebb brigádok ellen csak felvesszük valahogy a versenyt. Majd kiderül.