Másfél hete egy érdekes írást olvastam a BBC-n. Azt állította, hogy bár Nagy-Britannia lakosságának mindössze 14%-a a kisebbségek kategóriájába tartozik, mégis a betegek 34%-a ezekből a rétegekből kerül ki.

Nemzetiségek hátrányban

A statisztika szerint legnagyobb arányban az ázsiaiak betegedtek meg. A lakosságon belül 7,5%-os az arányuk, és 14%-uk súlyosan beteg. Őket követik a feketék (11.9%), majd az egyéb kategória (6%). A sor végén a „kevert” (1,3%) hátterűek kerültek.

Miért ilyen nagy probléma?

Ez London szempontjából aggasztó, mert a város eleve sűrűn lakott, sok helyen túlzsúfolt, illetve a tény, az etnikumok nagy része ide koncentrálódik. A lakosság 40%-a bevándorló.

Ezen emberek nagy része pedig az ún. „key workers” kategóriában dolgozik (vendéglátás, egészségügy, logisztika, szociális ellátás), vagyis olyan munkahelyeken, ahol fokozottan ki vannak téve a megbetegedésnek. Bár a felsoroltak közül a vendéglátás most szünetel, azonban a többi kategória még gőzerővel dolgozik.

A túlzsúfoltság is sokat számít. Egy 2014-2017-ig tartó felmérés szerint, 1654 háztartásban éltek bevándorlók, ebből 198 volt túlzsúfolt, vagyis a 12%-a, ami igencsak magas az őshonos angolok 3%-ával szemben.

A problémára Chris Whitty egészségügyi államtitkár (ha így lehet fordítani a Chief Medical Officer-t) is felhívta a figyelmet, bár hozzátette, hogy több adatra van szükség a tanulmányozáshoz.

Mentalitásbeli különbségek

A statisztikák azonban csak számok, a miértre csak részben adnak választ. Ezen csoportok nagy része eleve alacsonyabb társadalmi-gazdasági, kulturális háttérrel, illetve eltérő mentalitásbeli meggyőződéssel rendelkezik – mondja Kamlesh Khunti a Leicester-i Egyetem professzora.

És valahol itt a lényeg: Nagyon sokan nem úgy tekintenek saját testükre, hogy azt ápolni karbantartani kellene. Az orvostudományhoz való hozzáállásuk is kétséges. Addig, amíg egyes beavatkozásokat undorítónak tartanak, vagy elutasítanak oltásokat, mivel az „isten ellen való”, vagy mert jobban hisznek az összeesküvéselméletekben, addig ezek kiváló táptalajt fognak adni a betegségnek.

Én is itt vagyok (elméletileg én az „egyéb” kategóriába tartozom), 8-an lakunk egy háztartásban. Ebből 5-en már 60 körüliek, néhány évük van hátra a nyugdíjig. Mégis, mindenki egészséges. Egyszerűen csak mossuk a kezünket, tisztálkodunk. Egy kézmosó, szappan, vagy hipó nem nagy tétel már! Lehet hivatkozni arra, hogy ez pénz kérdése, de itt nem az anyagiak a fő baj. Még csak arra sem, hogy olyan bonyolult dolgokat kéne tenni.

A másik nagy probléma, hogy bizonyos csoportok nem tekintik a túlélés eszközének a beilleszkedést. Nagyon sokan már évtizedek óta itt élnek és még nem tudnak angolul! Viccen kívül.

Könyörgöm! Hol élt eddig, hogy még az utcáról sem sikerült annyi angolt „összeszedni”, hogy az orvosnak elpanaszolja az ember, hogy köhög és láza van?!

Ezek után természetes, hogy ezeket az embereket az egészségügyi statisztika a „bukottak” kategóriába sorolja. Mindez jól mutatja: A jövőben foglalkozni kell ezekkel. De valószínűleg nem fognak, mert akkor jól belerondítanának a nagy multikulti népmesébe.

Képmutatás magasiskolája

Amióta a vírus megjelent, azóta valami vallásos révületbe kerültek az emberek imádva az NHS-dolgozókat. Konkrétan minden este 8-kor kiállnak és megtapsolják őket.

Viszont amikor a „normális” körülmények között folyt az élet, akkor bizony:

- Sírnak receptekért, mert már két napja elfogyott és nagyon kell,
- Bagatell problémával mentővel vitetik magukat kórházba,
- Ordenáré botrányt csapnak, mert nem kaptak 30 másodpercen belül ellátást,
- Vagy mert nem kapta a pultnál a gyógyszert ugyanennyi idő alatt,
- Magasról szarik a most „key workers” pozícióban dolgozó alkalmazottakra, nehogy már valami köszönömöt mondjon neki

Amíg ezen nem változtat, addig bizony bőven képmutatónak lehet titulálni a társadalmat.

Egyszerűbb lenne csak csendben maradni, és szépen kivárni jó állampolgár módjára a járvány végét. Vagy az ország hálájának jegyében tapsikolás helyett megfelelő finanszírozást kapna az egészségügyi rendszer, és fizetésben részesíteni a dolgozókat.

Ugye „Kedves” Magyar Kormány ?