Miközben az USA Kínával vívott hangos szájkaratét, addig Boris Johnson a brit parlamentben tartott beszédében végül kijelölte a monarchia útját. Ami cseppet sem a boldog békeidőket vetíti előre.

Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése után egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb meg kell határozni valamilyen stratégiát a jövőre nézve, mind gazdasági, politikai, katonai szinten. Annyit eddig tudtunk, hogy a brit miniszterelnök egyfajta „Global Britain”, vagyis a világ minden pontján kereskedő Nagy-Britanniát kíván építeni, befolyást szerezni a világban.

Azonban távolról sem volt tiszta, mégis ezt hogy akarja megvalósítani Boris Johnson? Az elemzők három irányt határoztak meg.

• Az Európai Unió és Nagy-Britannia mély gazdasági kapcsolatot ápolnak egymással,
• vagy Nagy-Britannia és az USA alkot szoros szövetséget, ahogy a XX. században tette,
• vagy független hatalomként igyekszik érvényesülni a világban.

 Személy szerint én a harmadik változatra adtam le a voksomat egy korábbi írásomban, ahol a monarchia a Brit Nemzetközösségre támaszkodva alkotja meg a saját szövetségét, vagy egyfajta rezonőr lesz a világpolitika színpadán. De közrejátszott még valami.

A világ polarizálódik

Ez pedig a Oroszország és Kína egymásra találása, illetve az utóbbi gyors világpolitikai felemelkedése. Ugyanis az utóbbi időben nem csak gazdasági, hanem katonai értelemben egyre magabiztosabbá váló Kína Oroszországgal karöltve elkezdtek kiállni saját igazukért az USA-val szemben. Ennek egyik ékes példája Anthony Blinken amerikai, és Jang Csie-csi kínai külügyi főtisztviselő március közepi alaszkai tárgyalása. Az eredetileg egy-két percesre tervezett bevezetőből több mint egy órás adok-kapok lett. USA az ujgur kisebbség ellen alkalmazott módszereket és hongkongi ellenzék elnyomását, addig Kína a kereskedelmi szankciókat és a feketékkel szembeni bánásmódot hozta fel.

A felek annyira belejöttek a szájkaratéba, hogy az újságírókat ki sem küldték. A nyilvánosság előtt akarták bizonyítani erőfölényüket.

Kína szándéka egyre nyilvánvalóbb. Az USA kihívója szándékozik lenni a jövőben, és már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy kiálljon a saját álláspontja mellett. Ezenkívül egy másik, a nyugat által szankciókkal sújtotta államhoz is erősen közeledik, Oroszországhoz.

 Rendszerszintű kihívás

Nagy-Britannia a közelmúltban sem nézte közömbösen Kína tevékenységeit. Egyrészt mert Kína sok tekintetben vagy megelőzte vagy összeütközésbe került az Egyesült Királysággal, amikor befektetésekről volt szó. Másrészről nem egyszer tesztelték már kínai hackerek a monarchia cybervédelmét.

Egyértelmű volt, hogy egyedül bajos lenne felvenni a versenyt a távol-keleti országgal. Így Boris Johnson a második lehetőséget választotta. Az amerikai-angol kapcsolatokat mindenek felé helyezték.

A miniszterelnök beszédével egy napon meg is jelentették a „Global Britain in a Competitive Age” című 114 oldalas jelentést. Ebben Kína külön meg van említve, mint rendszerszintű kihívás.

A jelentés borús jövőt vetít elénk. A polarizáció növekedni fog, így a jövőben egy új hidegháborúval kell majd szembenézni Nagy-Britanniának. Ennek egyik jele, hogy az Egyesült Királyság megnöveli atomtöltetei számát 260-ra.

Hogy ebben az új hidegháborúban Nagy-Britannia főszereplő, vagy másodhegedűs szerepet fog betölteni az USA mögött, azt még nem tudni. Egyelőre egy erős belpolitikai válság körvonalazódik, elég ha a skót választásokra és az azt követő lehetséges népszavazásra, illetve az újra kialakuló északír ellentétre gondolunk.

Egyik jövő sem megnyugtató. De nem reménytelenek.

Képek: 
The Day
Facenfacts.com