Meglepetésemre a regisztráció utáni héten már felhívott a háziorvosom, hogy van lehetőségem COVID-19 vakcinát kapni, élek-e vele? AstraZenecát kapnék.

Februárban úgy alakult, hogy édesapám halála miatt kénytelen voltam Magyarországra utazni a temetést és a hagyatékot rendezni. Azóta itt vagyok. A munkahelyemen egyelőre nem lehetek jelen, visszafele nem kellett sietnem, így maradtam rendezni az itteni ügyeimet.

Sokadik unszolásra - a családom jóvoltából - végül eljutottam odáig, hogy az oltásra regisztrálok. Nem mintha nem hinnék benne! Inkább úgy voltam vele, hogy a fiatal korom miatt úgyse kerülnék sorra a visszautazás előtt. Miért vegyem el a helyet az arra érdemesektől?

Végül – ahogy az előbb említettem – „rávettek” a regisztrációra. Legalább nem fognak nyaggatni. Nagy meglepetésemre a regisztrációt követő héten felhívott a körzeti orvos, hogy van lehetőségem vakcinát kapni. AstraZenecát. Én kaptam az alkalmon, a körülötte lévő hírek ellenére.

 Astra "történelem"

Kalandos utat járt be az AstraZeneca rövid élete alatt. A januárban elfogadott oltást először nem alkalmazták időseken, aztán mégis elkezdték. Sőt, az első és második dózis közötti időszakot is meghosszabbították 12 hétre.

Március közepén több országban is felfüggesztették a vakcina alkalmazását. Az ok: vérrögképződés. A kétely Magyarországon is megfogant, sokan visszamondták az AstraZenecát. Jelenleg úgy állunk, hogy az EMA szerint van összefüggés a trombózis és az oltás között. Azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem egyértelmű, hogy bizonyos életkorban vagy egyes betegségekkel az emberek nagyobb veszélyben lennének, ahogy azt sem lehet állítani, hogy a férfiak vagy a nők fogékonyabbak lennének a vérrögképződésre.

Miért mondtam igent rá?

Egyszerű okból. Nem félek. Kicsi az esély bármilyen vérrögöt kapni tőle. Már ha egyáltalán van esély nálam. Eddig összesen 17 millió beoltott személyből 22 tüdőembóliás és 15 mélyvénás trombózisos esetet jelentettek.

Innentől egyszerű a matek: ((22+15)/17 000 000)*100=0,00021%. Ennyi esélyem a vérrögképződésre. Már ha kapok. Ugyanennyi a sansz bármilyen egyszerű fájdalomcsillapító esetén súlyos szövődményre. Mégsem félek.

De megfoghatjuk másik oldalról is a dolgot. Ha képzeletben egész Magyarországot beoltjuk AstraZenecával, akkor 10 000 000*0,0000021=21 Elvileg 21 ember kaphat trombózist vagy embóliát.

Összehasonlításképpen: tavaly 450-en haltak meg közúti balesetekben. Mégsem félek, mikor autóba ülök. Akkor miért tartsak az oltástól?

Bár amilyen sofőrökkel találkozom az utakon, lenne okom rá.

Tapasztalatok

Magamról néhány mondatban: 34 éves, 178 centi magas, 72-75 kg súlyú felnőtt férfi vagyok. Nyugodtam mondhatom hogy átlagos. Betegségem nincsen, melegfrontra vagyok érzékeny, a tengeri ételekre vagyok allergiás, rendszeresen sportolok.

Időpontra érkeztem, és reggel 9-kor kaptam meg az oltást. Gyorsan zajlott, köszönhetően annak, hogy a hozzájáruló nyilatkozatot már otthon kinyomtattam, kitöltöttem. A beadás után egy kis papírt kaptam, benne az orvos pecsétjével, a beadás dátumával és helyével.

Este érkeztek az első tünetek. Először a lábam lett hideg. Ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, zoknit húztam rá. Később éreztem, hogy romlik a közérzetem, megjelent a hidegrázás is. Ekkor gondoltam, hogy valószínűleg az oltás „fut keresztül” rajtam.

Innentől kezdve gyorsan összeraktam még egy meleg teát, feljebb vettem a fűtést, bekészítettem magam mellé egy fájdalomcsillapítót és nyugovóra tértem.

Az oltás helye fájt, arra az oldalamra nem tudtam feküdni. Az éjszaka közepén erős fejfájásom volt, így jól jött az éjjelre bekészített fájdalomcsillapító. Bevettem a pirulát, de elég gyenge volt, így az éjszaka jórészt álmatlanul telt. Ennek köszönhetően másnap reggel meglehetősen kába és fáradt voltam. A hidegrázás elmúlt és a fejfájás sem jelentkezett többé. Aznap estére „kipihentem” magam.

Ahogy látható, még mindig élek, és az előbb leírt tüneteket leszámítva más bajom nem történt azóta. Azért, ha valaki bevállalja, jó ha van másnapra szabadnapja.