Lassan egy hónapja sokkolja Nagy-Britanniát a plymouthi lövöldözés, melyben a 22 éves Jake Davidson 5 embert, köztük egy kislányt ölt meg.

Elég szomorú az, hogy a plymouthi lövöldözés mondhatni már a sokadik eset a nagyvilág híreiben (hiszen az USA-ból is szinte naponta érkeznek ilyen hírek). Az ámokfutásról a magyar sajtó is beszámolt, de egy dolog felett átsiklott szinte mindenki. Jake Davidson „kényszerszingli” volt.

Azért is tartom fontosnak az ügy ezen aspektusát is bemutatni, mert egyrészt a magyar sajtó szinte semmit vagy csak említés szintjén írnak róla, másrészt, kényszerszingliség egy egyre terjedő jelenség a nyugati világban. S mint nyugati jelenségről van szó, ez előbb-utóbb beszivárog Magyarországra is. Úgyhogy érdemes tudni ennek hátteréről.

Ki a kényszerszingli, és honnan ered?

Dióhéjban olyan ember, aki minden igyekezete ellenére nem tud párt találni magának. Angolosan incelnek (ejtsd: inszel) hívják őket, ami az „involuntary celibates”, röviditése, nyersfordításban önkéntelen cölibátus, bár a kényszerszingli szó is jól körülírja a lényeget.

Első felbukkanásuk 1993-ra tehető, amikor egy kanadai egyetemista hallgató, Alana (többet nem tudni róla) egy weboldalt indított olyan embereknek, akik a fenti meghatározásnak megfeleltek. Az oldal neve „Alana's Involuntary Celibacy Project” volt, és célja, hogy az olyan emberek, akik nem találtak párt maguknak minden igyekezetük ellenére, tanácsokkal, tapasztalatmegosztással segítség egymást.

Ekkor az oldal -  Alana elmondása szerint - még nem volt olyan közösségek gyűjtőhelye, akik az ellenkező nemet okolták volna problémáikért, illetve vegyesen voltak női és férfi tagjai is. 2000-ben Alana megvált az oldaltól, és ekkortájt a közösség két teljesen más irányba kezdett szétválni.

Radikalizálódás

Az egyik csoport, az Incelsupport volt, ami Alana eredeti szellemiségét vitte magával. Azonban megjelent egy markánsabb kör, akik konkrétan a nőket okolták kényszerszingli létükért, és hangjuk egyre inkább radikalizálódott. Ezt a közösséget moderálták erősen. Azonban ez a módszer azt hozta magával, hogy ezek a nőgyűlölő, radikális emberek egymásra kezdtek találni, majd végül létrehozták a maguk fórumát a Love-Shy-t, illetve a Redditen az R/incels subredditet.

Ez utóbbi fórumokon már nőgyűlölő, erőszakkal, frusztrációval átitatott kommunikáció zajlott. A subreddit 2017-es betiltása idején már 40 000 tagot számlált a csoport.

Napjainkra pedig markáns, erősen körülhatárolt jellemzőkkel rendelkezik az incel szubkultúra világszerte.

Ideológiája

Az incelek az embereket szexualitás szempontjából különböző csoportokra osztják fel. Ezeket a csoportokat biológiai jegyek határozzák meg, mint példáuL az „A” vonal, a szemek távolsága, stb. A társadalom legtetején a chadek (csed), vagyis az alfahímek állnak. Ők alkotják a társadalom 20 %-át, és őket érdekli a nők 80%-a. Ezt hívják a „80-20-as szabálynak”.

A chadek alatt állnak a béták, velük a nők maradék 20%-a találkozik.

Az incelek pedig ezen létra legalján vannak, akik magukat omegáknak is hívnak. Szerintük olyan rossz külsővel áldotta meg őket a sors, hogy őket a nők egyáltalán nem érdeklik, és ezen nem is nagyon lehet változtatni.

A nőket két csoportra osztják. A stacyk, akik csak chadekkel szexelnek, illetve a beckyk, akik kevésbé vonzóak, de ők is a chadekre hajtanak.

Nő nem lehet incel, mivel akármilyen is hátrányos a külseje, előbb utóbb úgyis talál valakit, aki hajlandó vele szexuális kapcsolatot létesíteni vele.

A incel kultúra jelenleg két nagy tábora figyelhető meg, akik magukat úgy határozzák meg, mint aki bevette a piros, vagy a fekete kapszulát.

A kapszulás hasonlatot a Mátrix című filmből vették át, ahol Morpheus felajánlja a főhősnek, Neónak két kapszulát, egy pirosat, és egy kéket. Ha a pirosat veszi be, akkor megláthatja a teljes igazságot, ha a kéket, akkor élheti tovább az eddigi elképzelt életét.

Azok, akik a piros kapszulát „vették be”, szerintük igenis van kiút a kényszerszingliségből. Testedzéssel, karrierépítéssel, és egyéb randitrükkök bevételével el lehet érni, hogy a stacyk között válogassanak.

Ezzel szemben a fekete kapszulások szerint ez lehetetlen, ugyanis a nők mindig a lehető legjobb jegyekkel megáldott férfiakat akarják megkapni, mind biológiai, mind anyagi szempontból. Az önfejlesztés felesleges, a megoldás inkább az, hogy a társadalmat kell megváltoztatni, akár erőszak árán is. Ezen kívül még két megoldás lehetséges kikerülni a kényszerszingli létből. Az egyik az LDAR (lie down and rot), magyarul maradj fekve és rohadj, vagy pedig az öngyilkosság.

Sajnos Jake Davidson a fekete kapszulások csoportját erősítette. Azonban nem ő volt az első, aki eljátszott már a gondolattal, hogy a társadalmon élje ki frusztrációját.

Kényszerszingli forradalom

2014 óta (a plymouthi esetet is beleértve), már 12 olyan esetről tudunk, ahol incelek rendeztek ámokfutást. Összesen 49 áldozat írható a számlájukra.

A két leghíresebb eset Elliot Rodger, és Alek Minassian „forradalma” volt. Előbbi minden kényszerszingli szentje. 2014-ben 7 embert ölt meg és további 14-et sebesített meg a kaliforniai Isla Vistán, majd végzett magával.

Elliot cselekedete előtt egy 141 oldalas manifesztóban írta le frusztrációját, harcát a nőkkel szemben. Ez a manifesztó később az incel mozgalom kiáltványa lett. Az incelek felnéznek rá, mivel ő volt az első, aki felhívta a figyelmet a kényszerszinglikre.

Fontos leszögezni, hogy ennek a szubkultúrának egy kis rétege radikalizálódott a végletegig, a többség nem ilyen. Azonban sokan, ha nem járnak szerencsével a párkapcsolatban hosszabb ideig, egy-két kattintással a neten könnyen megtalálhatók ezek a csoportok, ahol aztán indulhat az „átnevelés”.

Ahogy minden problémát, ezt sem lehet a mostanában sajnos igen divatos tiltásokkal és a „cancel culture” kultúrával elnyomni, valahol mindig fel fognak bukkanni ezek a csoportok, csak máshol.

Mindenek előtt a probléma gyökerét kell megoldani, hogy honnan ered a frusztrációja ezeknek az embereknek, illetve hogyan lehetne segíteni nekik.

Nem probléma, hanem tünet

Hatás-ellenhatás törvénye, ha visszaemlékezünk a fizikaórán tanultakra. Ha egy test erőt fejt ki egy másik testre, akkor a második test is erőt fejt ki az elsőre. Ezt az analógiát, ha társadalomra rávetítjük, akkor láthatjuk, hogy ha érkezik egy szélsőséges akció, azt egy szélsőséges reakció fogja követni. Az incel kultúra  pedig „válasz” a mostanában kiteljesedő radikális folyamatokra.

Az egyik az a féktelen nőpártolás, amit már talán korszellemnek is lehet mondani. A női test, vagy szépség túlzott istenítése, a vele járó lájkvadászat, Illetve a pénz és a státus mindennél előrébb tolása a párválasztásban, olyan nagy mértékű egot épített ki mindkét félnél, hogy már megugorhatatlan.

Ha hozzávesszük a szélsőséges feminista mozgalmak előretörését is, ahol a férfiakat, mint megvetendő emberekre kell tekinteni, és ezen nézetek ráerőltetése a népességre, vagy akár a Me too mozgalom, mely sok esetben csak egy fegyvert adott a nő kezébe, hogy azok tönkre tegyenek férfiakat.

Ha ezeket mind figyelembe vesszük, akkor már láthatjuk, hogy korábban a férfiaknak nagyobb mozgástere volt a szebbik nemnél. Mára azonban beszűkültek a lehetőségek, ezáltal bizonyos rétegek kapcsolatteremtés szempontjából a társadalom perifériájára szorultak.  Így nyugodtan mondhatjuk azt, hogy kényszerszingliség valójában nem maga a probléma, hanem az előbb említett, már rendszerszinten jelentkező társadalmi problémák tünete.

Ha pedig csak a tünetet szüntetjük meg, attól a probléma még megmarad.

Mi lehet a megoldás?

Az biztosan nem, ha megbélyegzük ezeket az embereket, és kitaszítjuk a társadalomból. Kezdő lépésnek az empátia sokat segíthetne, hogy megértsük frusztrációjuk okát.

Első körben ott vannak az egyéni preferenciák. Sok kényszerszingli közös vonása, hogy a középiskolás években szekálták őket, vagy olyan csalódás érte őket a hölgyek felől, hogy az megnyirbálta az önbizalmukat. Nem vagyok egy agyturkász, de ezeken valószínűleg pszichológus tudna segíteni, de ehhez az is kell, hogy önként forduljanak szakemberhez, vagy legalábbis a lehetőséget meg lehessen adni nekik.

A másik, a szélsőséges nőpártolás visszaszorítása. Sok incelnek nem az a problémája, hogy a nőknek egyenlő joga van, vagy hogy szabad szexuális életet élhetnek, hanem inkább az, hogy a legjobban fizetett és legkényelmesebb munkahelyeken kimondva-kimondatlanul női kvóta van, és nem rátermettség alapján kerülnek egyesek be munkahelyekre, hanem nemük alapján.

A nők tárgyiasítása, és a női szépség túlzott bálványozását valamilyen szinten szabályozni lehetne, bár ez valóban a vékony jég kategória. Mindenesetre az a tény, hogy egyre többen valamilyen” szoftpornózásra” adják a fejüket - ebben látva a sikert -, és a csorgó nyálú kommenteknek köszönhetően egészségtelen elvárások jelennek meg a nőknél.

Látható, hogy a téma eléggé tág, és lehetetlen egyszerűsítve beszélni róla, mindegy hogy magáról az incelségről, vagy annak megoldásáról beszélünk. Az bizony biztos, hogy a lenéző magatartás és megbélyegzés, valamint a gyűlölet nem fog segíteni nekik.