Érdekes felmérés látott napvilágot a közelmúltban. A timeout.com megkérdezte globálisan olvasóit, hogy érzik-e néha magányosnak magukat a lakhelyükön?

Az eredmény meglepte a szerkesztőket. A felmérés szerint a londoniak érzik magukat leginkább egyedül. 55%-uk válaszolta azt, hogy már érezték magukat magányosnak. Őket Chicago (52%), majd Dubai (50%) követi.

A lista másik végén Lisszabon foglal helyet a maga 10%-os arányával, majd magasan lemaradva Melbourne (21%), és Madrid következik (24%).

Tényleg ennyien érzik magukat magányosnak Londonban? Ha igen miért?

Magány vagy egyedüllét?

Tisztázzunk valamit rögtön a legelején! Nagyon sokan tévesen egyenlőségjelet raknak a magány és az egyedüllét közé. Pedig távolról sem ugyanaz a kettő.

A magány valaminek a hiánya. Akkor lép fel, mikor a személyiség nincs harmóniában önmagával, nem tud kapcsolatot létesíteni, ha sikerül is, akkor fenntartani képtelen. A magány érzése a másik ember társasága, közelsége utáni vágyakozás miatt alakul ki.

Az egyedüllétnél a személyiség viszont magával kommunikál, ezért hiányt nem észlel. Másképp mondva minőségi időt tölt el önmagával a személyiség.

A magány okai

A magány kialakulásának többféle oka is, lehet belső, illetve külső is. Lehet egy gyermekkorban bekövetkezett trauma következtében, vagy a külső körülmények alakítják ki.

Magyarán szólva a környezet egyszerűen nem alkalmas arra, hogy tartósabb társas kapcsolatokat alakítsunk ki. És London sajnos ebben jár az élen.

Persze lehet most hőzöngeni, hogy egy 10 milliós városban hogyhogy nincsenek meg a terek ehhez? Nyilván vannak, de rengeteg körülmény közrejátszik.

Életmód

Kezdjük azzal, hogy London tranzitváros. Nagy százalékban lakják bevándorlók, és sokuk nem gondolkodik azon, hogy végleg letelepedne. Ezt jól mutatja, hogy hogy a megkérdezettek nagy része maximum 6 évig tartózkodik itt.
Ehhez hozzájárul a túlhajszolt életmód, a folyamatos próbatételek, a küzdelem a jobb életért rengeteg energiát lekötnek.

Időhiány

A túlhajszolt élet egyik hozománya az időhiány. Egyre több felmérés mutatja, hogy az emberek barátaikat, jórészt a munkahelyükön ismerik meg, sőt, sokszor párjuk is már onnan kerül ki. Amire arra lehet következtetni, hogy a közösségi térbe egyre kevésbé mennek ki az emberek.

Amiből olyan, már nem sok van, hacsak nem nézzük a Soho bulinegyedét. Ott mondjuk ivócimborát mindig talál az ember. De hogy valódi barátot nemigen. Londonban ezek a terek egyre inkább csökkennek.

A leginkább a 30-as korosztály veszélyeztett. Itt már jelentkezik a társadalmi nyomás, hogy ekkor már családnak, gyereknek „kell” lennie. Ezt lassan napi szinten kapja meg a személyiség.

A technika ördöge

Persze nem lehet elmenni a közösségi média mellett, mely már bizonyítottan mutatja, hogy túlzott használata káros, mely az emberi kapcsolatokra is kihat.

A közösségi média sok esetben festhet torz képet a minket körülvevő világról, melyben magunkat is helytelenül ítélhetjük meg. Sokszor megesik, hogy másokhoz hasonlítgatjuk magunkat. Ez pedig, amellett, hogy folyamatos teljesíténykényszerben tart minket, rosszabb esetben akár depresszióhoz, magányhoz is vezethet.

A University of Pittsburgh kutatói jelentős ok-okozati összefüggést találtak a közösségi média használat és a depresszió között. Közel kétezer, 19 és 32 év közötti fiatalt vizsgáltak meg abból a célból, hogy meghatározzák a közösségi média és a depresszió közötti összefüggéseket. A vizsgálatok a kutatásban résztvevők mintegy negyedénél mutattak magas depresszióra való hajlamot, amely erős együttmozgást mutatott a közösségi média felhasználásának gyakoriságával és intenzitásával.

„Azokban, akik rendszeresen mások posztjait, fényképeit nézegetik, kialakulhat egy hamis kép arról, hogy a többiek milyen szépek, boldogok, sikeresek, mennyit utaznak és szórakoznak. Emellett időről időre lelkiismeretfurdalásuk is lesz, hogy mennyi időt pazarolnak el az egér kerekét görgetve” – olvasható a kutatásban.

És egy olyan „okosvárosban”, mint London, ahol mindent meg lehet oldani telefonról, - sokszor az emberek fel sem néznek belőle - , egyenes út vezethet az elmagányosodás felé.

Van visszaút?

Természetesen rengeteg dolgot is lehet itt Londonban csinálni, pánikba nem kell esni, azonban a felmérés elgondolkodtató az illetékesek számára. Egy okosabb várostervezéssel, tudatosabb, - és sziruposnak hangzik – lelassult életmóddal tartalmasabb életet is lehet élni. Azonban egy felgyorsult kapitalizmusban aligha lehet.

Mindemellett meg kell tanulni együtt élni önmagunkkal. Elfogadni, hogy a csend az nem feltétlenül rossz, sőt, igenis építő jellegű tud lenni számunkra, nem menekülni kell tőle Azonban önbizalom kell, és bátorság ezek felismeréséhez.