Ismét emelkedik a megbetegedések száma, az országok lezárták a határokat, utazni már alig lehet. Kétségtelen: A második hullám(évad) elkezdődött. Hogyan tudjuk ezt kezelni, és mi várható a jövőben?

Angliában véget ért az első hullám, az azt követő gazdasági válság még csak most kezdődik. Az ország történetének egyik legnagyobb recesszióját kénytelen átélni. 20%-ot esett a GDP, az elmúlt két negyedévben.

Hogy jobban szemléltessem. Leedsben, Közép-Angliában 2019 júliusában korábban 70 000 munkahelyet kínáltak a munkaadók. Mára ez a szám 12 000-re csökkent. Akadt olyan eset, hogy egy hölgy 2000(!) önéletrajzot küldött el a munkaadóknak. Egyikre sem kapott választ.

Hasonlókat tapasztalok én is Londonban. Álláskeresőként van olyan szerencsém, hogy az interneten nyomon tudom követni, hányan jelentkeznek egy-egy állásra. Folyamatosan 200-1000 körüli számokat látok.

Hogy lesz-e kilábalás, az még a jövő zenéje. Kétségkívül lesz, inkább az a kérdés, hogy mikor? Egy év, három év? És addig mi lesz?

Szerencsére az itteni kormány igyekszik különböző programokat indítani, hogy a gazdaság beinduljon, de eredmény még várat magára.

Generációk szembenállása

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a vírus elsősorban a fiatalok között terjed, ami nem csoda. A több hónapos elzártságot nem egyformán viselték az emberek, így nyárra sokan visszatértek a nagy hedonizmusba - ami nem feltétlenül jár a távolságtartással -, szóval újra járványgócok alakultak ki.

Korábba Leicester városát zárták le, majd következett Manchester, mostanában pedig Glasgow környékén vezettek korlátozó intézkedéseket. Sokan nem követték a szabályokat, illegális partit is fel kellett számolnia a manchesteri jardnak.

És ahogy az lenni szokott, minden fiatalt egy kalap alá véve, hallgatólagosan „bűnösnek” kiáltották ki őket, mondván felelőtlenek, nem viselkednek stb. Ami részben igaz, azonban erős túlzás azt állítani, hogy ennyire könnyelműek lennének (gondoljunk csak az állukon hordott maszkos emberek tömegeire).

Mindenesetre már nagy dilemma itt az iskolakezdés, ahol az egész napos maszkhasználat áll szemben az azt ellenzőkkel.

Nem kell nagyon vitatni. Egy gyerek behurcolja a vírust az osztályba, és mivel ők kevésbé veszélyeztetettek, nem veszik észre magukon a tüneteket ( már ha vannak). Akaratlanul is átkerül a vírus egymásra, később szülőkre, újabb járványgócot alakítva.

Ad-hoc intézkedések

Másik nagy probléma a szabályozások eltérő mértéke. Ugyebár Nagy-Britannia több országból áll, és ezek az országok sajnos nem hangolták össze a védekezési stratégiáikat. Így az lett, hogy teljesen más feltételek vonatkoznak azokra a britekre, akik Angliába, esetleg Skóciába érkeznek.

Például Angliában és Észak-Írországban a Görögországból és Portugáliából érkezőknek nincs karantén. Viszont Skóciában igen, Walesben csak részben. Magyarán szólva, aki el akarja kerülni a karantént, elég leszállnia Angliában, és beutazik a másik két célországba.

Sőt, Gibraltárból érkezők is csak Walesben számíthatnak karanténra. Hasonló a helyzet Skócia esetében Francia-Polinéziával.

Mondjuk ebből a szempontból Magyarország sem áll a helyzet magaslatán, ha a néhány nappal ezelőtti határlezárásokat nézzük.

Másodrangú magyarok

Nehéz erről érzelmek nélkül írni, különösen, ha a néhány nappal ezelőtti eseményekre gondolok. Egyértelmű, hogy esetszám is megnőtt, azonban azt tudni, kell, hogy a tesztelések száma is. Szóval ha nagyobb kanállal veszel ki a fazékból, több hús is lesz benne. Így van ez a vírussal is.

Majd hirtelen felindulásban a határokat lezárták, később pedig – milyen meglepő – gazdasági és politikai érdekek megváltoztatták a szabályokat. Most a V4 állampolgárok egy teszttel is beutazhatnak az országba. A Nyugat-Európában dolgozó magyaroknak meg kötelező a két magyar(!) teszt, vagy a 2 hét karantén. No komment!

Vagy gondoljunk a Szuperkupa-döntőre! Elvileg 20 ezer ember lehet kinn a meccsen, ebből 6000 külföldi lenne. Na most valószínűleg ez a 6000 ember repülőn érkezne. Ezt a 6000 embert ellenőrizni, buszba rakni, elvinni a stadionba, majd visszahozni úgy, hogy közben tartsák meg a távolságot, az olyan hatalmas logisztikai szervezési kihívás, amiben biztos vagyok, hogy erre nincsenek felkészülve.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem szakmai szempontok alapján hozzák meg a döntéseket.

Mi várható a jövőben?

Két dolog biztos. Az egyik, hogy az kormányok valószínűleg többször is hoznak majd rövid határidős szabályokat, amelyekre jobb felkészülni. Sajnos az emberek még mindig nem veszik komolyan a előírásokat, és a vírus emiatt nem fog megállni.

Oltóanyag pedig a közeljövőben nem nagyon fog megjelenni. Illetve bemutatták az oroszt nagy csinnadrattával, de érdekes módon az Unió országai nem veszik, még mi magyarok sem. Pedig mi mostanában olyan hatalmas nagy „össznépnemzeti” barátságban vagyunk egymással.

Egy oltóanyag kitalálása, tesztelése, majd forgalomba állítása nem két perces meló, míg átmegy a fázisokon, akár évek is eltelhetnek, még akkor is, ha erőltetett menetben zajlik az egész.

Magyarországon még nagy dilemma lesz az iskoláztatás. Most azt harsogják, hogy az online oktatás sikeres volt, amit nem tartok kizártnak, de nem mindenkinek sikerült bekapcsolódni ebbe a rendszerbe. Sok helyen az internetelérés is erősen korlátolt. Velük mi lesz?

Szóval egyenlő esélyekkel indul mindenki, de én odaraknám, hogy „én kerékpárral megyek” mondatot is.

Az online oktatás maga sem a megoldások Szent Grálja. Egy évszámot, matekpéldát át lehet adni kamerán keresztül, de emellett az iskola egy csomó funkciója elvész.

A szorongásos betegségek száma is biztosan nőni fog. A különböző intézkedések hogyanja és a gazdasági válság lecsapódik a társadalmon. Itt Angliában 20-25%-kal nőtt a feszültségoldó, antidepresszáns gyógyszerek fogyasztása. Valószínűleg Magyarországon sincs másképp.

Optimizmusra ad okot, hogy a tavaszi nagy kavarodásban sikerült tapasztalatot szerezni az embereknek, szóval olyan nagy tömegeket nem fog a vírus fertőzni. Tudjuk mivel lehet igazán féken tartani a járványt: Maszkhasználattal és folyamatos kézmosással (és itt most nem az 5 másodperces kézmosásra gondolok), felületek fertőtlenítése. Nem kell több, ezt kell betartani.