Csütörtök délután, a 96 éves II. Erzsébet a balmorali birtokán békésen hunyt el - erősítette meg a hírt a Buckingham-palota. Halála egy örökérvényű igazságra is rámutat. Amíg valami természetes, nem érezzük, mennyire fájó lehet a hiánya.

Csendben nézek le a greenwichi kilátóról a tengerészeti múzeumra, közben komótos mozdulattal cserélem az objektívet a fényképezőgépemen. Valaki mögöttem egy „Ugye milyen szép?” kérdéssel próbál társalgást nyitni felém. „Szerintem inkább ijesztő” – mondom.

Mindenki a saját mikrokörnyezetéből indul ki, így én is. És én nagy változásokat nemigen tapasztalok.

Tegnapelőtt berobbant ismét a nyár. Jól fél-egy hétig hőhullám lesz Délnyugat-Anglia szerte. A napi csúcshőmérséklet elérheti a „gatyarohasztó” 30-32 fokot.

Két napja Boris Johnson miniszterelnök nyugalomra intette az embereket, mert még túl korai lenne visszatérni a normálsi kerékvágásba. De akkor mégis mikor?

Nincs könnyű helyzetben Boris. Az első karantén idején azért sírtak, mert hatalmas kárt okoz az országnak, most meg azért, mert túl későn hozták meg. És még a Brexit is itt van a nyakunkon. Eseménydús lesz az uborkaszezon.

Néhány órával ezelőtt Boris Johnson miniszterelnök bejelentette az újabb szigorításokat, egységes szabályokat alkalmaznak mától. Eközben a vírus megállíthatatlanul terjed.

Ismét emelkedik a megbetegedések száma, az országok lezárták a határokat, utazni már alig lehet. Kétségtelen: A második hullám(évad) elkezdődött. Hogyan tudjuk ezt kezelni, és mi várható a jövőben?

A válasz röviden és velősen: Igen. Nem is kicsit. De hogy sikerült ennyire agyhalottnak lenni?

Bár már a csapból is a koronavírus folyik, nem mehetünk el amellett, hogy kb. másfél hete egy másik téma is igen aktuális az itt élő bevándorlók körében. A brit kormány előállt az új bevándorlási törvénnyel, mely - nem titkoltan – szakképesítéshez, fizetéshez és nyelvtudáshoz kötné a munkavállalást.