Koronavírus: Elkésett Nagy-Britannia?

A válasz röviden és velősen: Igen. Nem is kicsit. De hogy sikerült ennyire agyhalottnak lenni?

 

Tombol a koronavírus Európában, Nagy-Britanniában is masszívan emelkedik a megbetegedések száma. Jelenleg körülbelül 3200-an vannak, csak tegnap 676 új esetet regisztráltak, és jelenleg 144-en haltak meg. Szóval minden jel azt mutatja, hogy az igazi „buli” még csak most indul.

1_1.jpg

2_2.jpg

3_1.jpg

Ráadásul ezek a számok csalókák is, mivel a britek egészen mostanáig csak a kórházba került, és súlyos eseteket tesztelték, szóval csak a Jóisten a megmondhatója, hányan flangálnak kint fertőzötten úgy, hogy nem tudják még magukról. Karantén egészen idáig csak önkéntes alapon volt, akkor is egy hét, miközben a vírus lappangási ideje 2. Ráadásul Johnsonék csak az utóbbi napokban zárták be az iskolákat (még most nagy a káosz körülötte) , és kérték az embereket, ne menjenek utcára, kerüljék a rendezvényeket.

Nyájimmunitás

A hirtelen megugró számokat jórészt az itteni kormány a nyájimmunitás elvén alapuló stratégiájának köszönheti. De mit is takar ez pontosan?

A szemlélet lényege hogy egy járvány esetén nem az emberek kapcsolatait kell korlátozni, hanem a járvány terjedésének késleltetését. Eme álláspontot vallók szerint a járvány az esetek többségében csak enyhe lefolyású, vagy tünetmentes, vagyis elég ha a súlyos esetekre koncentrálnak, így nem lesz az egészségügyi rendszer túlterhelve.

A napokban éppen egy magyar anya hagyta majdnem ott a fogát a szemlélet miatt.

Azt is feltételezték, hogy ha valaki átesett a betegségen, akkor az már immunis lesz rá, és ez nagy tömegben akkor a betegség terjedése visszaszorul. Ezt hívják nyájimmunitásnak.

Hol a hiba?

Amit a britek alkalmaztak a közelmúltban azért is döbbenetes, mert a nyájimmmunitást eleve egy oltóanyaggal szokták elvégezni. Az oltóanyagban a még nem kész vírus van, annak egy inaktív változata, melyet a szervezet felismer, és tud ellenanyagot termelni. Azonban a kormány egy nagyon is aktív, és agresszív vírust szabadított a lakosságra. Azzal a megkötéssel, hogy a legveszélyesztetettebb csoportokat kiemelik a lakosságból, a többit visszaeresztik (lásd a magyar anyuka esetét).

Jeremy Rossmann, a Kenti Egyetem virológus tanára írja, a nyájimmunitás eléréséhez szükséges fertőzöttségi szint meghatározása alapvetően annak a függvénye, hogy az adott vírus egy esete hány további fertőzéshez vezet. Most úgy tűnik, hogy a koronavírusnál ez a szám 3,28, de ez sem biztos, mert nem tudunk még eleget a számolásához. Mindenesetre a 3,28 azt jelenti, hogy a 67 millió lakosból több mint 47 milliónak kellene (lehetőség szerint nem túl komoly szövődményekkel) mihamarabb átesnie a fertőzésen.

A pillanatnyi adatok szerint a koronavírus halálozási aránya 2,3 százalékos, és összességében 19 százalék a súlyosabb esetek aránya. Ha nem számolunk a késleltetési intézkedésekkel, akkor ez azt jelenti, hogy a nyájimmunitáshoz több mint 1 millió britnek kellene meghalnia, és további 8 milliót kellene a kórházakban ellátni.

Rossmann szerint bármit tesznek, a halálozási arányt nem lehet 0,5 százalék alá vinni, vagyis a nyájimmunitásos taktika a legjobb esetben is 236 ezer halálos áldozathoz vezet.

A brit koncepciónak ráadásul van még egy nagyon gyenge pontja: nem tudjuk biztosan, hogy a fertőzésen átesett emberek tényleg megszerezték-e az immunitást. Számos olyan esetet jelentettek, amikor egy meggyógyult beteg újra koronavírus fertőzést kapott, de jelenleg a pandémia kezelésének káoszos napjaiban szinte lehetetlen komolyan ellenőrizni, hogy ezek az esetek valóban második hullámnak számítanak, vagy csak túl korán egészségesnek diagnosztizált emberek, azaz sima visszaesők.

Mekkora lesz az ára?

Minden jel arra mutat, hogy súlyos, hiszen a számok még csak az elmúlt két napban kezdtek megugrani. Becslések szerint most az 50000-et is meghaladhatja a fertőzöttek száma, és a lakosság fegyelmezetlensége (mert az itt is baj), és az elkésett intézkedések miatt nem kizárt, hogy Nagy-Britannia Olaszország nyomdokába lép.

Bár az USA sem áll messze hülyeségben. Ez a videó néhány nappal ezelőtt készült. Ott is ugyanúgy járvány van.

A legpusztítóbb járványok és azok tanulságai

Akkor egy kevéske jó hír. 5 nappal ezelőtt a visualcapitalist.com oldal hozott nyílvánosságra egy nagyon szemléltető ábrát a történelem eddig ismert legpusztítóbb járványairól.

4_1.jpg

Az ábrán látható, hogy a 20. század eleje óta nem volt nagyobb pandémia a világban. A mostani COVID-19 habár igen ijesztőnek és agresszívnek tűnik, valójában eltörpül a három legnagyobb járvány mellett.

A legtöbb áldozatot a XIV. században történt pestisjárvány volt, 200 millió ember halálát okozva. Becslések szerint az akkori Európa lakosságának a 30-50%-a volt. Ragályosság tekintetében sem tartozik a legveszélyesebbek közé, “mindössze” 2,5 (Kent szerint az előbb említett 3,28, ebből is látszik, milyen keveset tudunk róla) embernek adja át egy fertőzött átlagosan a vírust.

5.jpg

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szabad komolyan venni, láthatjuk mi történik, ha nem kezelik a helyén a vezetők a helyzetet.
Azonban a lakosságnak nagy felelőssége van a járvány visszaszorításában. Most már egyértelműen látszik, azok a helyek, ahol nem vették komolyan a hatósági figyelmeztetéseket (lásd London), nagyon ugrik a virus okozta fertőzések száma.

Bármennyire is fáj, hogy korlátozzák az ember szabadságát, a legokosabb döntés mégis az, ha OTTHON MARAD AZ EMBER, KEZET MOS, KERÜLI A SZOCIÁLIS KAPCSOLATOKAT. MIVEL JELENLEG NINCS GYÓGYSZER, NEM TUDUNK SZINTE SEMMIT A VÍRUSRÓL, AMI MEG VAN, ANNAK NAGY RÉSZE IS SZEDETT-VEDETT MASZLAG KONTEÓELMÉLETEKBŐL.

Mi a helyzet Magyarországon?

Bár valóban úgy néz ki, hogy Magyarországon sem urai a helyzetnek, összevetve a többi nyugat-európai országgal, hazánk nagyon is jó helyen áll. Míg errefelé már tízezres nagyságrendekben van a fertőzöttek száma, hazánkban ez jóval kisebb. Szóval csak fegyelmezettnek kell maradni.

De minden a következő napokban derül ki. Ahogy az angol mondja “time is ticking away”, vagyis az óra ketyeg, és csak rajtunk múlik, hogy ebből bomba lesz, vagy csak egy rossz emlékű influenza.

Bár az utóbbira már semmi esély.