Nincs könnyű helyzetben Boris. Az első karantén idején azért sírtak, mert hatalmas kárt okoz az országnak, most meg azért, mert túl későn hozták meg. És még a Brexit is itt van a nyakunkon. Eseménydús lesz az uborkaszezon.

November 5-től ismét karantén alá rendelik Angliát. Bezárnak az éttermek, pubok, a nem létfontosságú termékeket árusító üzletek. A különböző háztartások lakói nem találkozhatnak egymással zárt térben. Viszont az iskolák, kollégiumok, egyetemek nyitva maradnak, és – az első lezáráshoz hasonlóan – szabadtérre nem lesz ajánlatos kimenni, maximum napi egyszeri testmozgás erejéig.

Az intézkedés már várható volt. A betegségek száma meredeken emelkedik, nemsokára a halálozásoké is követni fogja azokat. Hiába vezették be a háromlépcsős rendszert, hiába volt a lakosság tájékoztatása, a vírus azért sem állt meg. A kérdés inkább az volt, hogy mikor fogunk ismét zárni?

Rossz ómen

Pedig már voltak előjelek. 6 héttel ezelőtt már nem csak az ellenzék, hanem már a miniszterelnök tanácsadói is arra hajlottak, hogy ideje lenne valamilyen enyhe karantén alá vonni az országot, hogy megfékezzék a vírust.

Szeptember harmadik hete körül már elég aktív téma volt a parlamentben egy esetleges karantén bevezetése. Azonban ez nem történt meg.

Valamilyen szinten érthető volt a struccpolitika. A tavaszi hercehurcát az angol gazdaság igencsak megviselte. Elkezdett nőni a munkanélküliség, akiknek megmaradt a munkájuk, csökkent a fizetésük. Innentől kezdve elindult az ördögi kör. Kevesebb fogyasztás, kisebb termelés, kisebb szükség a munkaerőre, és így tovább. Ennek tetejébe a furlough rendszer is keményen terhelte a büdzsét. Olyannyira, hogy nem is olyan rég az angol nemzeti bank elismerte, egyszerűen nem tudnak miből számolni.

Ráadásul a Brexit tárgyalások is zátonyra futottak. Még mindig nem tudni, milyen megállapodás lesz az Unió és Nagy-Britannia között. Ha semmi, az bizony újabb ütés lesz a gazdaságra nézve.

Papíron megy, de gyakorlatban?

A kormány persze igyekezett menteni a menthetőt. Nem véletlenül  vezették be a „lépcsős” rendszert, illetve a 10 órás kocsmazárást.

Az elképzelés elméletben nem volt rossz. Olcsóbb országrészeket lélegeztetőgépen tartani, mint egész Angliát. Kevesebb lesz a kár, az áldozat. Azonban ez erős ellenállásba ütközött a helyi önkormányzatokkal, lakosokkal.

A kocsmazárás is fordítva sült el. Tömegek vonultak este 10 után az utcákon, akarva akaratlanul sem tudták az emberek betartani ilyenkor az előírásokat.

Az NHS Tes and Trace applikációja is csak hébe-hóba működik. Rengetegen számoltak be technikai hibákról. A teszteket egyszerűen nem tudták feltölteni, vagy egyszerűen kifagyott az applikáció. Adatvédelmi szempontból is sokan aggályosnak tartják a program használatát, bár a kormány cáfolta, hogy bármi személyes adatot gyűjtenének az alkalmazás használójától.

Azonban hiba lenne csak Borist hibáztatni. Hiába igyekszik a kormány, hiába tesz meg minden tőle telhetőt, ha a lakosság jócskán közreműködik a betegség terjesztésében. Sokan még most sem tartják be a szabályokat, pedig csak egy egyszerű maszkot kéne hordani ott ahol előírják, meg kezet mosni.

Ugyanazokat a köröket futjuk

Végül eljutottunk a ismételt országos zárásig. 

A „lockdown 2.0” – ahogy itt nevezik – nem az első lezárásnak a másolata. Azonban mindkét esetben ugyanazt a hibát követték/követik el. Túl későn hozták meg. És a számokat meg az előzményeket látva, egyáltalán nem biztos, hogy egy hónap múlva fel fogják oldani.