Valaki szépnek tartja, mások förtelmesnek. Szögletes formák, éles szögek, nyers anyaghasználat jellemzi. Nem éppen barátságos hangulatot sugároznak, inkább funkcionálisak. Talán ez bennük a lenyűgöző.

Becslések szerint 300 000-en vettek részt a másfél hete megtartott palesztin párti tüntetésen. Ez volt az eddigi legnagyob megmozdulás, mióta a Hamász megtámadta Izraelt.

58 év után a lakóhelyem futballcsapata, a West Ham United nyerte idén az Európa Konferencia Ligát (Micsoda név ez!). Mivel úgy alakult, hogy az ünneplés éppen a hazafelé tartó útvonalamat keresztezte, hát gondoltam nézőként csak megnézem, mégis milyen egy kupaünneplés. 

Karácsonyi díszkivilágítás Londonban? Sose hallottál róla? Pedig elvileg a város valami olyat produkálhat, amiért turisták ezrei idejönnek.

Csendben nézek le a greenwichi kilátóról a tengerészeti múzeumra, közben komótos mozdulattal cserélem az objektívet a fényképezőgépemen. Valaki mögöttem egy „Ugye milyen szép?” kérdéssel próbál társalgást nyitni felém. „Szerintem inkább ijesztő” – mondom.

Sosem fogtam fel, hogy a tágas terek mennyire fontos szerepet játszanak az életemben már kezdetektől fogva. Ami mondjuk nem meglepő, hiszen alapvető törvényszerűségnek lehet mondani: amit természetesnek veszünk, annak értékét nem ismerjük.

London belvárosában - a Tower és London Bridge között valahol félúton - létezik egy kis templom, mely sosem épült újjá. A St. Dunstan in the East.

A koronavírus bár velünk maradt, de legalább már nem kellett komolyabb korlátozásokkal találkozni. És mint minden karácsonykor, London ismét színes, szagos pompába öltözött, az utcákat árusok és turisták lepték el.

Két nappal a szigorítások előtt London már takaréklángon égett. Úgyhogy kíváncsian körbejártam néhány helyet. Mégis milyen, amikor egy 10 milliós város utcái kiürülnek?