Tegnapelőtt berobbant ismét a nyár. Jól fél-egy hétig hőhullám lesz Délnyugat-Anglia szerte. A napi csúcshőmérséklet elérheti a „gatyarohasztó” 30-32 fokot.

Magyarként elég megmosolyogtató, hogy az angolok ilyen hőmérsékleteknél már hőhullámot sikítanak. Főleg nekem, aki Kelet-Magyarországról érkezett, és - ha kis hazánkban nyáron beköszönt a nálunk valóban afrikai forróság -, általában arrafelé szokott lenni a legmelegebb. De miért sírnak az itteniek már 30 foknál?

Mi a hőhullám?

Hogy kinek mit jelent a hőhullám, az eléggé változó. Főleg annak függvénye, hogy mennyire viseli az illető a meleget, illetve hol él? Ha tudományosan akarom megfogni a dolgot, akkor a hőhullám egy olyan periódus az időjárásban, amikor minimum 5 vagy több napon keresztül, a napi maximum hőmérséklet minimum 3-5 Celsius fokkal meghaladja az arra időszakra jellemző napi maximum átlaghőmérsékletet.

A fenti képből kiindulva, a napi maximum hőmérséklet 3 fokkal nagyobb, mint 25-26 fok (Délnyugat - Angliáról van most szó), akkor az már hőhullámnak számít.

Hát ezért olvadnak az angolok már 5 napig tartó 30 fokos kánikulában.

Nem nagy szám ez a hőhullám. Vagy mégis?

Persze, magyar szemmel nézve ettől függetlenül a 30 fok még mindig nem egy egetrengető hőség a közép-európai 40 fokokhoz képest. Helyette inkább örülhetnének, hogy nem kell Spanyolországig repülniük egy kis napfényért – gondolhatnánk.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Egy ország társadalmát – a föld bármely pontján -, kultúráját nagymértékben befolyásolja az időjárás, illetve a környezet, amelyben él. Társadalmi mentalitás, folklór, vagy akár - amire most rá akarok mutatni - az építészetre is.

A globalizáció előtti években a házakat úgy építették meg, hogy az ideális környezetet biztosítsanak az emberek számára az adott térség időjárási viszonyainak megfelelően. Ezért láthatunk cölöpös házakat Délkelet-Ázsiában, jurtákat a sztyeppén, klasszikus fehér parasztházakat Magyarországon, illetve itt kő és tégla, paraszt- sorházakat Angliában.

Itt Nagy-Britanniában az év nagy részében az időjárás olyan, mint Magyarországon áprilisban vagy novemberben. Ha nagyon egyszerűsíteni akarom a dolgokat, valahogy így nézne ki: áprilistól júliusig Magyarországon tapasztalható április van, júliusban van május, novemberig ismét április, ami átvált áprilisig tartó novemberre.

Ezen időszakok pedig nagyrészt hűvösek, változékonyak, szelesek.

Ilyen időjárási körülmények között pedig az emberek olyan házakat alakítottak ki az évszázadok során, ami bent tartja a meleget. Duplafalú üvegablakok, teraszok hiánya, rövidített sátortetős házak.

Ezért sincsenek légkondicionálók sok lakásban, de egészen a közelmúltig még a metróvonalakon sem nagyon volt. A bent rekedt meleg jól jött az embereknek.

A londoni Central Line (piros metróvonal) a legjobb példa. Kellemes meleget tud adni az év nagy részében, de amikor megérkezik a 25-30 fok, akkor a pokol fogad lent… Nincs megoldva a szellőzés, mert mostanáig nem is nagyon volt szükség rá.

Ilyen magas hőmérsékleti körülmények között ilyen házakban élni pedig nagy egészségügyi kockázattal járhat, főleg az idősek számára.

Egy egészséges emberi testnek a nagy hőséghez körülbelül 2 hét szükséges, mire megszokja azt. A hőhullámok azonban nem tartanak ennyi ideig (legalábbis még nem), így ilyen körülmények között az egészségre káros, a közérzetet megnyomorító lehet a hőhullám.

Szóval legközelebb, ha csak megmosolyogjuk az angolokat, gondoljuk a fentiekre is.

Kitartást mindenkinek a hőhullámhoz itthon és otthon!