Néhány órával ezelőtt Boris Johnson miniszterelnök bejelentette az újabb szigorításokat, egységes szabályokat alkalmaznak mától. Eközben a vírus megállíthatatlanul terjed.

A szigorítások lényege, hogy mától egész Angliában – a fertőzöttségnek megfelelően – 3 kockázati kategóriába sorolják a megyéket: közepes, magas, nagyon magas.

Nevükből kiindulva nem nehéz kikövetkeztetni, ahogy haladunk felfele, egyre komolyabb előírások vonatkoznak az adott területen élőkre. Bár az igazat megvallva, sok különbség nincs közöttük.

A közepes fokozaton (ide tartozik most Anglia nagy része), nincs változás, a korábban meghozott szabályok maradnak érvényben.

A magas kategóriákban élő háztartások már nem találkozhatnak egymással, csak a szabadban, illetve a „6 fős” szabály továbbra is érvényben marad. Jelenleg Nottinghamsire, Kelet- és Nyugat Cheshire, High Peak megye, Greater Manchester Dél-Yorkshire egy része, valamint Északkelet-Anglia tartozik ide. Körülbelül 4.4 millió ember él itt.

A nagyon magas kockázati szinten a vendéglátóegységek bezárnak, ételt6italt csak kiszállíthatnak. A háztartások nem találkozhatnak egymással, illetve nem tanácsolják a térségbe utazást. Merseyside megye (Liverpool) tartozik most ide. Másfél millió ember él itt.

Nem lepnék meglepve, ha ezek mellett még további utazási korlátozásokat vezetnének be a jövőben.

Tűzoltás, vagy felkészülés?

Több okból is fontos volt az egységesítés. Először is: egyszerű. Korábban nagy bonyodalmakat tudott okozni, hogy különböző megyék teljesen eltérő szabályokat hoztak. Naprakésznek maradni belőlük az odautazónak, vagy az ott élőnek valóban igazi kihívást tudott jelenteni.

A másik – és talán a legfontosabb - ok, a pénz. Az angol kormány mindenképpen el akar kerülni egy újabb teljes karantént, ami katasztrofális következményekkel járna. Az angol büdzsé egyszerűen nincsen erre felkészülve. Sokkal olcsóbb néhány megyét lélegeztetőgépen tartani, mint az egész országot.

Harmadrészt a zűrzavar elkerülése végett. Nagy valószínűséggel már Johnsonék is tudják, hogy ha a csillagos eget lehozzák az égről, akkor sem tudják már a vírust megállítani. Az esetszámok ijesztő mértékben emelkednek.

London polgármestere, Sadiq Khan külön fel is hívta a figyelmet, hogy a város még a közepes kategóriába tartozik, de ez napokon belül megváltozhat. Kormányzati tanácsadók már azt javasolják a kórházaknak, hogy készüljenek egy újabb várható rohamra. Az egységesített regulákkal gyorsan lehet lépni abban az esetben, mikor már a vírus meghódította az országot, elkerülve a döntésképtelenséget.

Visszásságok

Ahogy egy ilyen horderejű döntésnél lenni szokott, sokan egyetértenek kormánnyal, de igen hangosak az azt ellenzők is. Bár a mostani szabályok is számos kérdést felvetnek, a kritizálók főleg a korábbi intézkedéseket szapulják.

A „10 órás” szabály, miszerint minden vendéglátóegységnek este 10-kor le kell húzni a rolót, elméletben jól hangzott, gyakorlatban teljesen félresikerült. A második hullám, többek között azt is megmutatta, hogy sajnos az emberek nem hajlandók lemondani a kényelemről, és a járvány ellenére is tömegével látogatják ezeket a helyeket. A 10 órai zárás után, az emberek egyetlenegy masszív tömegben vonultak ki az utcára, akarva akaratlanul fittyet hányva a távolságtartás szabályaira.

Emellett a Covid-figyelő rendszer sem nagyon működik, és az embereknek még mindig sokat kell várni egy teszt eredményére.

Mindeközben nagy figyelem fordul az idősotthonokra is, sokak szerint még mindig nincsenek felkészítve a második hullámra. A halálozások száma még csak a napokban kezdett el nőni, de hogy hol lesz a vége, azt senki sem tudja.

Semmit sem tanultunk, s mindent elfelejtettünk

A sok kritika ellenére én azt mondom, szükséges volt ezen szabályok létrejötte, bár ezeket hamarabb kellett volna meghozni. Így most már csak a tűzoltás marad és a felkészülés. Meg az eddigi szabályok: kézmosás, arcmaszk, távolságtartás, stb.

Ami csalódást keltő volt számomra, hogy a társadalom mennyire nem hajlandó akár egy kicsit is visszafogni magát, amikor szükség lenne rá. Ott volt az első hullám, 40 000 ember halt bele, megannyi problémát okozott, és ezeket akár el is kerülhettük volna egyszerű szabályok betartásával.

De a 40 000 sokak számára csak statisztika. Amint kijjebb eresztettük a nadrágszíjat, az önmagunkba mélyedést, a környezetre való odafigyelést mellőzve ismét visszatértünk a hedonizmusba, mindent ott folytatva, mintha mi sem történt volna.

Félreértés ne essék, nem vízionálok világvégét, egyszerűen csak örök reménykedőként bízok abban, hogy majd a társadalom nem tömegként, hanem egy élő, organikus szervezetként fog reagálni a kihívásokra.

De az nem most lesz.