A vírus miatt mostanában minden le van zárva, azonban kisebb gyalogtúrákat még bőven lehet tenni Londonban. Megannyi lehetőség közül talán a legfelkapottabb a Regent’s Canal.

A város csatornázása nem egy újkeletű dolog. Már a 18. században folytak munkálatok abból a célból, hogy a közlekedést és az áruszállítást felgyorsítsák. Londonnak ebben az időben ugyanis nem volt kiépített vasúthálózata.

A Regent’s Canal is egyike az akkori nagy csatornázási terveknek. Az 1812 és 1820 között épült vonal a Paddingtom Armot köti össze a belváros északi részén keresztül a kelet-londoni Limehouse-ig. Neve IV. György hercegkori nevére utal.

A csatornát ma már nem használják áruszállításra, de a helyi lakosok körében népszerű. Kiépített utat találunk a teljes hossza mentén, így egy egész napos kirándulást simán be lehet iktatni. Hossza körülbelül 15 km.

Kis kitérő

Figyelmetlenségem miatt barangolásom első állomásánál rögtön rossz irányba indultam. Ugyanis a Limehouse-nál két csatorna is ugyanott ömlik a Temzébe. Az egyik a természetesen túrám eredeti útvonala, a Regent’s Canal, a másik a Limehouse cut.

Persze hogy az utóbbin haladtam végig. Csak akkor eszméltem fel bugyutaságomon, mikor már Lee „folyónál” tartottam. Igaz, itt is volt mit nézni.

A Lee patak az Olimpiai park mellett fut el, ami a 2012-es olimpiai játékoknak is helyszínt adott. Itt található a London Stadion (korábbi nevén Olimpiai Stadion, ma a West Ham United otthona), az Aquatics Centre, vagy éppen az Arcelormittal Orbit nevezetű kilátó, ami... Szokatlan.

Érdekességét a kilátás mellett főleg az adja, hogy a torony tetejéről le lehet csúszni.

És persze egy csomó lakóhajó, mely szállás mellett ugyanúgy lehet egy kocsma is, a helyiek legnagyobb örömére.

Vissza a csatornához

Szerencsére a Regent’s Canal egy másik csatornával öössze van kötve, így úgy gondoltam, fölösleges visszamennem. Akkor inkább a park mellett folytatom utam, majd az előbb említett útvonalon visszatérek eredeti útvonalamhoz.

Ahogy korábban írtam, a csatorna partját szinte mindenhol lakóhajók foglalják el. Rendkívűl népszerűek, mivel Londonban a lakásárak egyszerűen túl magasak, így sokan bennük látják a megoldást.

Összehasonlításképpen: Londonban átlagosan 460 000 fontba kerül egy lakás. Egy lakóhajó ára viszont 40 és 150 ezer font körül mozog.

Hogy lehet-e rajta spórolni? Igen is, meg nem is. Valóban olcsóbb a lakóhajó, azonban sok egyéb munkával és költséggel is jár a fenntartásuk. Rengetegen azonban ezeket nem veszik figyelembe, így a felelőtlen vásárlók száma az elmúlt években rendkívűl megszaporodott. Egyes becslések szerint 2014 és 2015 között 36%-al lett több lakóhajó London teljes területén. Emiatt sokszor a hajók már nem is a parton állomásoznak, hanem egymás mellett.

Közben a csatornák karbantartásával foglalkozó szervezetnek eddigi létszámuk többszörösét kell alkalmazniuk, hogy betartassák a hajózással kapcsolatos szabályokat.

A sok kellemetlenség dacára a lakók híresek az összefogásukról, segítőkészségükről.

A hajók kinézete változatos. Nehány tulajdonos szabályos „versenyt” vív a másikkal, hogy minél viccesebb, vagy meghökkentőbb fészket varázsoljon. Többségük hosszú és keskeny, de ugyanúgy láthatók itt kisebb uszályokból átalakított úszó alkalmatosságok, vitorlások, de láttam itt mentőcsónakból kialakított „lakást”, sőt, még viking hajót is!

Mivel a csatorna végigfut a city északi peremén, a környébeli házak is sokat elárulnak a telepüklésrész életéről. Nem egyszer úgy éreztem, mintha a csepeli gyártelepen kirándultam volna, túrám végén valóban gyönyörű kúriákkal találkoztam, de a modern irodaépületek sem ritka látnivalók itt.

És építkezések, építkezések mindenhol. London folyamatosan változik, nem áll meg. Valamit mindig lebontanak, hogy új toronyházak kerüljenek a helyükre.

Hattyúk minden mennyiségben

„Londoni” szárnyasokra sem lehet panasz. Hattyútól kezdve a vadkacsákon át a szárcsáig mind megtalálható szép számmal. Mondjuk ahol ember van, valószínűleg elemózsia is. Nem csoda hogy tele vannak.

Elvileg vannak teknősök, gyíkok és egyéb hüllők is, de a hideg miatt biztos nem fognak mostanában előbújni.

Viszont szemét is van bőven. Egy helyet leszámítva a csatorna végig tiszta volt barangolásom során, a probléma inkább a kukáknál van. A vírus miatt most sokan elvitelre árulják a kávét, forralt bort, így a kukák villámgyorsan megtelnek papírpoharakkal. Kukaürítés viszont nem mindennap van. 

Dzsembori és Velence

Ahogy korábban írtam, a hajón lakók között nagy az összetartás a sok probléma ellenére. Sok közöttük az egyetemista, és most a lezárások közepette is megmaradt az igény az összejövetelekre. Mivel hajón lakni náluk mindig buli, ez automatikusan vonzza a társaságot, mindig látni kisebb nagyobb dzsemborikat egy egy hajónál. Lezárás ide vagy oda.

Végül elértem úti célomat Little Venice-t vagyis Kis - Velencét. A hely egy csomópont a csatornák között. Három is találkozik találkozik itt, a Grand Union Canal, a Regent’s Canal és a Paddingtom Arm. Aki hajóval közlekedik, innen tud továbbhaladni Nyugat- és Kelet-London felé, valmaint a Hyde Park irányába. Alakja háromszög, középen egy kis szigettel.

A környéken található a Colonnade Hotel, ami azelőtt Sigmund Freud lakhelye volt.

Sok szabadidőm nincs mostanában, így a 15 km-t több hét alatt tettem meg. Egyáltalán nem bántam meg hogy Londonnak ezen részét is megismertem. Látnivaló van bőven, bár az útvonal néhol egészen keskeny, és a szemétproblémával is lehetne mit kezdeni. Egész napos kikapcsolódásnak tökéletes útvonal.