Sarah Everard ügyének elvesztett tisztessége

Nőjogi aktivisták, politikusok, és a bezárások miatt kialakult frusztrációk is fűtik Sarah Everard esetét. Lesz vajon egy újabb BLM?

 

Egy londoni marketinges, Sarah Everard gyilkosságát nagy valószínűséggel már ismeri a hírolvasók nagy többsége. A 33 éves nő március 3-án tűnt el Londonból, amikor egy barátjától sétált hazafelé este fél 10 körül.

Családja másnap kereste, de telefonján nem tudták elérni, így jelentették eltűnését. Holttestére egy héttel később találtak rá egy Kent megyei erdőben, Ashford mellett.

A gyilkosságra több száz rendőrt állítottak. 6 nappal később a 48 éves PC Wayne Couzenst letartóztatták Everard meggyilkolásával és elrablásával.

Utóhatás

A történet nem maradt visszhang nélkül, ugyanis nők tömegei kezdték megosztani történeteiket a Twitteren utcai zaklatásról, rámenős leszólításokról, utánuk fütyülésről vagy hogy a nők mennyire nincsenek biztonságban közterületeken.

A dolog odáig fajult, hogy a brit parlamentnek is foglalkoznia kellett az üggyel. Ennek eredményeként több civil szervezet is elérte, hogy ősztől Angliában és Walesben gyűlöletbűn kategóriájába fog tartozni a nők elleni gyűlölet.

Tényleg sok az áldozat?

Az angol KSH szerint 2019 április és 2020 márciusa között 207 nőt öltek meg Nagy-Britanniában. Ez az elkövetett gyilkosságok negyede.

Az azt megelőző évben 241 női áldozat volt, ami évtizedes rekordot jelent. Az elmúlt évtizedben 1425 nő halt meg férfikéz által. Vagyis minden harmadik napra jutott egy.

Azonban a férfiak elleni gyilkosságok minden évben felülmúlták a nőkét. Az arány 2-2,5 szeres.

Érdekes adatokat mutatnak az áldozatok kapcsolatai a gyilkossal. Az elmúlt évtized statisztikája szerint a női áldozatok csupán 13%-a lett idegen által megölve, viszont kiugró a partner, ex-partner aránya. Ha összeadjuk a számokat, akkor nők által elszenvedett gyilkosságok 57%-ában egy közeli ismerős, családtag volt az elkövető. Többnyire a hölgy ex-partnere/partnere.

Ami viszont valóban szomorú, hogy az esetek harmadában nincs gyanúsított.

Az elmúlt 10 évben 6568 gyilkosság történt Angliában és Walesben. Ennek 31%-a volt nő az áldozat.

Nemi erőszak, erőszakos bűncselekmények

Általánosságban elmondható, hogy a férfiak jobban ki vannak téve az erőszakos bűncselekményeknek.

Viszont szexuális jellegű támadások esetében az áldozatok többsége nő. Felmérések szerint 4,9 milló hölgy volt áldozat életében. Az elkövetők 98,5%-a férfi volt.

A legszomorúbb a történetben, hogy nagyon kevés nem erőszakkal kapcsolatos ügy zárult le. Mindössze 1439 esetben történt ítélet, viszont a rendőrség 58845 nemi erőszakot jegyzet fel. Viszont a számok ennél nagyobbak is lehetnek, mert a nők körülbelül harmada jelenti csak a nemi erőszakot.

Az esetek többségében azért, mert egyszerűen nem bíznak a rendszerben. Úgy gondolják, hogy nem fogják őket komolyan venni.

Hiányosságok

Ahogy a statisztikák, úgy a nők tömegei által megosztott történetek is egyértelműen rávilágítanak arra, hogy bizony nagy hiányosságok vannak a bűnmegelőzésben. Az, hogy a nők - feltételezhetően kétharmada – nem jelenti a rendőrségen a nemi erőszakot, erősen megkérdőjelezi a rendszerbe vetett bizalmat.

Emellett ha egy nő veszélyben érzi magát, akkor a „gyalogolj gyorsabban”, „ne menj az utcára egyedül” vagy „csinálj úgy, mintha éppen telefonálnál valakivel” tanácsokat kapják csak, az nem megoldás. Egyszerűen a problémák szőnyeg alá söprése.

A helyzet radikalizálódik

Ahogy az amerikai BLM-nél, úgy itt is megjelentek olyan csoportok, akik a Sarah-ügy farvizén próbálnak nagyobb befolyásra szert tenni, ami még jobban megosztja a társadalmat és negatív megítélés alá esik az emberekben.

Első körben a Reclaim These Streets nőjogi aktivista csoport szervezett megemlékezést a Clapham Commonnál, annál a délnyugat-londoni parknál, amelynek közelében Sarah eltűnt.

Azonban a rendőrség a korornavírus-járvány miatt meghozott szabályokra hivatkozva nem engedélyezte a gyülekezést. Ennek ellenére több százan jelentek meg a parkban. Ezt a rendőrség sem nézhette tétlenül, így összecsaptak a tüntetőkkel.

Ezek után a közösségi oldalakat elárasztották azok a kommentek, melyben a rendőrök a „gonoszok”, és miért nem engedték egyszerűen, hogy a résztvevők a távolságtartási szabályokat betartva részt vegyenek a virrasztáson.

A közösségi médiában többen is hangsúlyozták, hogy hogy nem minden egyes férfira igaz, hogy erőszakos, azonban a lavinát ez már nem akadályozta meg. Elkezdődött a bűnbakkeresés.

A dolog odáig fajult, hogy Jenny Jones, a zöldek képviselője azt javasolta, hogy este hat után a férfiak számára kijárási tilalmat kell elrendelni, hogy a nők nagyobb biztonságban érezhessék magukat az utcákon.

Közben aktivisták között szóba került egy magatartási kódex férfiak számára, melyben ha magányos nő jön szembe vagy előtte, akkor át kell menni az utca másik oldalára, kerülni kell a szemkontaktust, nem leszólítani nőket az utcán.

Van megoldás?

Nem egy egyszerű kérdés, mert ahogy szinte minden probléma, úgy ez is összetett. Az, hogy egy kalap alá akarják vonni a férfiakat, semmiképp sem segít a helyzet megoldásában.

Ugyanúgy nem lehet minden rendőr a bokorban, de a nőkkel szembeni apátia sem segít.

Érdemes lenne megnézni az erőszaknak a társadalomban betöltött szerepét, illetve a szociális tényezőket. Az erőszakolók motivációit, családi háttereit, illetve – mivel multikulturális társadalomról beszélünk főleg itt Londonban – azok etnikai hovatartozását, kulturális normáit.

Szerencsére az angol parlament józan maradt és Boris Johnson kormányfő is elismerte: A szigorúbb törvények csak korlátozott hatást érhetnek el a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak visszaszorításában – mondta.

De ettől a probléma még nem oldódott meg.

Címkék: statisztika, tüntetés, társadalom, gyilkosság, London, Sarah Everard