A delta variáns úgy látszik nem okozott akkora problémát, mint ahogy sokan elképzelték. Szerencsejáték volt az egész, vagy csak sima belenyugvás?

Július 19-én Boris Johnson újranyitotta Nagy-Britanniát. No nem a világ előtt, csupán az országban élőknek. A korábbi korlátozások átvedlettek ajánlásokba, igaz némely helyen (pl.: Sainsbury’s áruházlánc, vagy a Tfl) továbbra is kötelezik az embereket a maszkhordásra. Ezt leszámítva már csak ajánlják az embereknek a távolságtartást, és mértékkel viseljenek a szociális kapcsolatok iránt.

Holott nem mindenki örült ennek. Több száz tudós szerint korai volt újranyitni. Állításuk az ismét növekvő esetszámokra, illetve arra alapozták, hogy további, a magas fertőzésszámra irányuló stratégia etikátlan és logikátlan lenne.

Valljuk be, nem volt alaptalan az állítás. Még az első hullám idején már kísérletezgetett a brit kormányfő, amikor a nyájimmunitásra hivatkozva késve hozta be a korlátozó intézkedéseket, ezáltal elszabadítva a járványt az országban. Innentől kezdve az ország csak futott a vírus után.

Az eredmény látható. Eddig megközelítőleg 130 ezer elhunyt, és majdnem 6 millió fertőzött.

Se veled se nélküled

Az oltások elterjedésével egyre jobban erősödik egy olyan tábor, akik azt mondják: Ideje együtt élni a vírussal. El kell fogadni, hogy ez is, mint minden más kórság, az életünk része.

Valahol a számok is őket igazolják. Bár az esetszámok ismét magasak voltak, de a korházakban rohamok elmaradtak, és a halálozások mennyisége sem akkora, mint korábban volt. Vagyis az oltások működnek. Akik megkapják a vírust, kevesebb eséllyel kerültek kórházba.

Ezt a nézetet hangsúlyozza Tim Spector, a King’s College londoni epidemiológusa is. Bár ő a kötelező maszkviselést megtartotta volna. Vannak dolgok, melyeket megtehetünk, és nem befolyásolják a gazdaságot sem. – mondta korábban a Reutersnek.

Az angol beteg

És valahol itt lehet a kutya elásva. Hangzatosak, hogy működik a vakcina, már nincsenek a kórházak elárasztva, valahol azonban nem ez volt a nyitás fő oka. Sokkal inkább az „angol beteg”, vagyis a brit gazdaság. Vele együtt egy csomó olyan ágazat, melyek megszenvedték a pandémiát (vendéglátás, kereskedelem, utazás).

Ezek a hangok is egyre hangosabban kiabáltak, mert a szezont – amennyire lehet – meg kell menteni. Ezért Borisék más nagyon nem tehettek, minthogy nyitottak, vele együtt pedig ismét a lakosságra engedték a vírust. Igaz, most már egy beoltott társadalomra, nem úgy, mint az első hullám idején. Kockáztattak ismét, de most bejött.

Változások

Meglehetősen kétes másfél éven vagyunk túl.  Több elhibázott döntés után a vírust, ha nem is sikerült megfékezni, de az emberek lassan már olyan arányban lesznek beoltva, hogy vele együtt az oltatlanok is védelmet élvezhetnek vele szemben. Együtt lehet élni vele.

És bár az élet kezd visszazökkenni a megszokott mederbe, azért azok a változások, melyeket a pandémia hozott magával, többé-kevésbé velünk maradnak.

Egy kicsit másképp viszonyulnak majd a távmunkához, talán elviselhetőbb lesz a tömegközlekedés, és a tömeg, mint maga, talán nem lesz olyan nyomasztó itt Londonban, mint korábban.

A vírus okozta technológiai fejlődés, a világgazdasági korszellem változása és annak környezet centrikussá válása eljuttatta lassa az emberiséget arra a pontra, hogy megértse: a kevesebb munka többet ér – az anyagi hasznot tekintve is.

Talán embercentrikusabb is lesz a világ a jövőben egy kicsit. Bár ez már az én ideám. De hinni lehet benne.