Másfél hónapja ért véget a XXXII. nyári olimpiai játékok, és mint minden olimpiai játék esetén felmerül a kérdés: Tényleg sportnemzet vagyunk?

Azt szerintem fölösleges vitatni, hogy Magyarország a nyári olimpiai játékokon, igenis impozáns eredményeket tud felmutatni. Nem véletlenül politikusaink - oldaltól függetlenül – szinte egyből harsogják, hogy micsoda sportnemzet vagyunk, és az eredmények bizony az ő döntéseik gyümölcse.

Sportnemzet mint fogalom

De mitől sportnemzet a sportnemzet? Attól, hogy nagyon jó eredményeket ér el egy ország egy rangos sporteseményen? Vagy hogy a lakosság aktívan sportol?

Magyarország ebből a szempontból a paradoxonok országa, és nem csak a sport oldaláról nézve. Például lovas nemzetnek tartjuk magunkat, de mégis hány ló van az országban? Hányan használják a lovat életvitelszerűen? Valóban lovas nemzet lennénk?

De ugyanilyen szempontból említhetnénk a Nobel-díjas tudósainkat is, hiszen lakosságszámhoz viszonyítva, valóban sok koponyát termel ki az ország. Mégis rengetegen nem csak funkcionális, hanem digitális analfabétaként is hagyják el az iskolapadot.

A sportnemzet fogalom így erősen kétséges. Sokadjára írom, valóban impresszívek az eredmények, de mégis Európában nálunk van a legtöbb túlsúlyos ember. Sőt, a magyar állampolgárok kétharmada egyáltalán nem sportol! Átlagosan 7 percet mozognak naponta, annak eloszlása is egyenlőtlen.

Politikusi szempontból nézve a sportnemzet fogalma egyértelmű. Ha eredményeket tudunk felmutatni a népszerűség növelése érdekében - mindegy hogy sporteredmény, vagy a lakosság sportolási szokásaira gondolunk -, akkor azt szajkózzuk.

Az utóbbi időben pedig az élsportot dicsérik folyamatosan.

Népsportot a népnek!

Pedig nem lenne haszontalan dolog a nemzetet rávenni a mozgásra. Józan parasztésszel is beláthatjuk, hogy a rendszeres sportolás egészséges, javítja a szellemi frissességet, és egy egészségesebb nemzet boldogabb is. Nem beszélve arról, hogy a sportoló átlagpolgárok hatalmas merítést adhatnak az élsport számára.

Ezt az egyén belátásán kívül az állam sok módszerrel tudná támogatni. Már ha lenne hozzá mersze(?). Ugyanis az utóbbi időben főleg az élsport irányába öntötték a pénzt (stadionok ugyebár), de a valóban a népnek szánt kondiparkok, sportközpontok száma elenyésző.

De legalább vannak. Mert azt is el kell mondani, hogy épültek, de sajnos nagyítóval kell azokat keresni. És ha nincs a sportnak megfelelő tér, akkor egyszerű sportoló honpolgár se nagyon lesz.

Ugyanígy a kerékpáros közlekedést is be lehetne vonni a történetbe. Hiszen általa mozogva halad az ember munkába, hozzájárulva egészsége megőrzéséhez.

Kerékpáros közlekedés viszont csak akkor lesz, ha megfelelő, ingyen hozzáférhető infrastruktúra van kialakítva számára.

 Vannak példák

Ebből a szempontból sok dolgot át lehetne venni Angliától. Még itt Londonban is szinte minden kilométeren van legalább egy park, ahol valóban rekreációs célú sporttevékenységet lehet végezni. Illetve most már Londonban is kiépített kerékpárutak segítik a biciklis közlekedést.

Figyelembe véve, hogy ezek a parkok, utak, nagy számban vannak kihasználva, elmondható, hogy a lakosság szeret sportolni. Emellett Nagy-Britannia is ugyanúgy szerzi az érmeket az olimpiákon, mint a magyar.

A lakosság egészségén is meglátszódnak a sportolási szokások. A Bloomberg felmérése szerint míg Nagy-Britannia a 18. legegészségesebb nemzet a világon, addig Magyarország csak a 48.

Finanszírozás

Persze mindenhez pénz kell meg akarat, szokták mondani. De hiába van meg az akarat, ha a pénzt nem megfelelően költik el. Magyarország sajnos ebben az élen jár, elég, ha csak a stadionokra gondolunk.

Persze lehet most azt mondani, hogy károgó vagyok, meg hogy stadionozok megint, de az igazság az, hogy ha megfigyeljük, az élsport a sportnemzetté válás útján a jéghegy csúcsa kéne hogy legyen. Amíg nincsen az adott sportágnak (pl. futball) egy tömegbázisa, addig önthetik az emberek a pénzt bármilyen létesítménybe, támogathatják bármilyen mértékben is az adott sportágat, eredményeket csak hatalmas összegek és áldozatok árán lehet majd elérni. Már ha lesz…

Hiába vannak ultramodern csillivilli stadionok, ha nem látok a parkokban, vagy a grundokon focizó gyerekeket. Egy sportág alapjait tudásban, csapatjátékban ezek a területek adják meg az utánpótlásnak, amit majd a szakképzett edzők csiholhatnak tovább. Magyarul a népsport a 0. lépés a siker útján.

Fel lehet építeni egy házat is, ha a tetejével kezdjük, csak sokkal logikátlanabb és pazarlóbb. De legalább meg lehet indokolni a nagyobb pénzeket ugye?