Nagyjából két hét van a választásokig, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egyre jobban forrnak az indulatok, és megy a politikai sárdobálás. A külhoni magyarok is szavazhatnak, és ahogy ilyenkor lenni szokott, előjött a „Miért szavazunk?” kérdés is.

Nem olyan régen, sikerült végre az ismerősökkel összehozni egy kisebb közös estét filmnézéssel, italozással, beszélgetéssel. Ahogy haladtunk az éjszakában, az alkoholtól mámoros állapotban előkerült a politika mint vitatéma, vele együtt a kérdés, hogy van-e jogunk szavazni?

Hát mondanom sem kell, eléggé parázs vita lett az egészből annyi különbséggel, hogy nem mentünk ölre. Az eredmény természetesen egy meddő vita lett, de másnap bennem elkezdett bennem motoszkálni a kisördög. Mi ez a hiszti a szavazás körül?

Adózás=jogvásárlás?

A Facebook komment szekciói nagyon szemléletes példa arra, hogy mennyire érdekli az embereket a téma. A vita lényege az, hogy azok a magyarok, akik nem Magyarországon élnek és ha nem is ott adóznak, akkor a választásokba se legyen beleszólásuk. Ez volt amúgy az előbb említett kis „kalandomnak” is az egyik beszédtémája.

Ami pedig a legborzalmasabb, hogy igen erős és indulatos kirohanásokat eredményez az emberekből, tovább vájva az így is mély szakadékot magyar és magyar között, amire most a legkevésbé lenne szükség.

Pedig a felvetés több ponton is hibás. Még a mostani rendszerben is a választójog, vagyis hogy megválasszam a magamnak a legszimpatikusabb politikai csoportosulást, egy demokratikus alapjognak számít, ami nagykorúsághoz és állampolgársághoz van kötve, nem adózáshoz. Így magyar állampolgárként, a magyar nemzet részeként igenis nekem is van lehetőségem van arra, hogy véleményt nyilvánítsak. Hiszen a magyar országgyűlés több olyan feladatot is ellát, amelyek jelentős mértékben érintik határon túli és külföldre vándorolt magyarok, beleértve az én életemet is.

Nem beszélve az uniós döntéshozásban is beleszólása van Magyarországnak, ami ugyanúgy befolyásolja a külföldi és az otthoni magyarok életét.

Arról nem is beszélve – ami az útlevelembe is be van jegyezve -, hogy köteles vagyok a hazám, és a fogadó ország törvényeit is tiszteletben tartanom! Így ezek után akkor hadd legyen már beleszólásom a folyamatokba 4 évente egyszer!

Nézzük most az adózás szempontjából a dolgokat. Itt az érv az, hogy ahol adózunk, oda szavazzunk. Ez azért is hibás mert:

1. Csak az szavazhat, aki adózik. Ergo, aki nem adózik, de választókorú, az eleve ki lesz zárva a választásból (nyugdíjas, tanuló). Így Magyarországon egyből a választókorú népesség fele nem is szavazhatna.
2. Ha csak az adózó szavazhat, akkor hol a minimum? A minimálbéres még mehet? Vagy nem mert amúgy is keveset rak be a közösbe. Vagy a közmunkás? Esetleg a részmunkaidős? 
3. Ha van egy minimum, akkor fizethetem magánemberként is havonta hogy szavazhassak mint a TB-t szokás? Vagy elég akkor, mikor szavazás van? Kiskapu lehet?
4. Így ebben a formában az adózással a szavazatomat vásárlom meg, tehát már egyből nem alapjogként tekintünk rá.

Az igazat megvallva látok benne logikát dacára annak, hogy hibásnak tartom a koncepciót, de akkor tudjuk, ebben az esetben a választójog nem alapjognak számít akkor. Ezzel legyünk tisztában!

Amúgy nekem ez a rendszer néhány évvel ezelőtt adhatott volna egy fejtörést. Magyar állampolgárként, USA-beli lakcímmel rendelkezve, panamai zászló alatt hajóztam. Akkor most hova szavazhatok? Választhatom a kapitányt!

Szerelemben, háborúban bármit?

Pedig a mostani választójog így is különbséget tesz, elég, ha a lakcímmel rendelkező külföldi magyarok vs. a trianoni országhatáron kívülre került magyarokra gondolni (levélszavazás ugyebár). Mindkét tábor célpontja lesz ilyenkor a Magyarországon fanatizált választóknak, mindegy melyik oldalt nézzük, és mindig az az adózás kerül szóba érvként.

Pedig annyira nem kell félni tőlünk. Egyrészt mert a külföldi magyarok (tehát akik a követségen szavaztak) a legutóbbi választáson 51 ezren jelentek meg. Figyelembe véve, hogy kb. félmillió körül lehet ez választókorú népesség, ez annyira nem egy nagy szám, tehát a FIDESZ-nek nem kell igazán tartani tőlünk. Meg valószínűleg amúgy sem sokan fognak száz kilométereket utazni egy szavazat miatt. Mert hát minek nekünk több szavazópont ugye?

A levélszavazatok száma természetesen nagyobb volt (225 ezer érvényes), de itt van ám egy csavar is. A levélszavazatok súlya tovább csökken a szavazatok mandátumra váltásakor, mivel az egyéni jelöltekre leadott belföldi voksok a pártlistás mandátumokba is beleszámítanak. Például a legutóbbi választáson a 225 ezer érvényes szavazatból 215 ezer lett FIDESZ-es szavazat, ami egyetlen mandátumhoz sem volt elegendő! Szóval még az ellenzéknek sem kell összecsinálnia magát a határontúliaktól.

Az igazság az, tök mindegy, hogy ki hova adózzon, szavazzon vagy sem, a hátsó szándék mindkét oldalon ugyanaz. Hogy a győzelem érdekében a saját malmunkra hajtsuk a vizet. Nincs itt szó arról, hogy a választás tisztább legyen, vagy egységesebb. Csak álságosan „igazságosabb” rendszert hirdetve igyekeznek minket kizárni, hogy előnyre tegyenek szert a másik tábor ellen.

A győzelemért bármit ugye? Feláldozva a nemzettársainkat is…