Mindenki a saját mikrokörnyezetéből indul ki, így én is. És én nagy változásokat nemigen tapasztalok.

A kiszámolo.hu oldalon akadtam rá egy érdekes írásra az elefántról. A szerző egy tanmesét ír le, melyben a vakok körbeállják az állatot, és egy részletét tapogatva próbálják megmondani, hogy néz ki?

Mivel mindenki csak egy apró részletét érte el az elefántnak, akinek a füle jutott, meg volt győződve, hogy az elefánt olyan, mint egy lapulevél, akinek a farka, annak az elefánt egy kötélnek tűnt, akinek a lába, az oszlopnak vélte és így tovább.

Így vagyunk ezzel mindnyájan, a minket körbevevő mikrokörnyezet visszajelzéseiből vonjuk le a tanulságot, hogyan áll például a gazdaság jelenleg. Pedig az egy kis szelete a teljes gazdaságnak és lehet teljesen fals is, ha a saját vagy környezetünk helyzetét vetítjük ki az egész gazdaságra. Lehet, hogy az egész piac sokkal jobban vagy rosszabbul áll, mint azt mi feltételezzük a saját tapasztalatainkból kiindulva.

Az elmúlt hetekben én is hasonló dolgokon gondolkodtam. Az ukrajnai háború óta nyomják folyamatosan a „cost of living crisist”. Az rezsiárak elvileg már háromszorozódnak, az energia-, vele együtt az élelmiszerárak is nőnek és már a kormány is több száz fontos segélyt adott már a rászorulóknak.

Túlzás lenne azt állítanom, hogy ebből az állítólagos válságból nem érzek semmit. A múltkor már említettem, hogy megjelentek a kényszerbringások az utakon. Azóta már a futárokból is több lett. Haladni az utakon sokszor csak lépésben lehet. Azonban a vevőim ugyanúgy keresnek, bár az is igaz, hogy sokan panaszkodnak az áraink miatt. Erről én nem tehetek ugyebár, én sem a két szép szememért kapom a kenyeret a boltban. Ha nincs bevétel, nincs profit, vele együtt fizetés sem nagyon lesz. A következményeket meg hát ismerjük.

Megjelent egy újabb kategória az emberek között. Illetve nem megjelent, mert már korábban is létezett, csak nem volt annyira feltűnő. A zsugori.

Jellemzően a drága telefonok tulajdonosainál jelentkeznek a tünetek. Azt a néhány fontot rajtam akarja megspórolni. Legalábbis próbálják. Panaszkodik és reklamál folyamatosan, hogy valamit kicsikarjon belőlem. A legszánalmasabb az egészben, hogy most 5-7 fontokról beszélünk, ami itt egy sör ára egy kocsmában.

Ezt leszámítva ebből az állítólagos krízisből én nem érzékelek sokat. Viszont azt annál inkább, hogy a gyorséttermek még mindig tele vannak, az utcák szombat este után a bulizóktól ugyanúgy tele vannak szeméttel, a kocsikban ugyanúgy egyedül ülnek az emberek és állnak órákat a dugókban. És ami számomra meglepő: szinte mindenki 800-1000 fontos Iphone-okkal mászkál.

Pedig ahhoz kell fizetés. Még itt Angliában is.

Tényleg olyan nagy lenne a baj? Ha akkora lenne, miért látom az emberek dőzsölni? Miért nem fogják magukat egyszerűen vissza?

Szerintem egy kicsit túl van lihegve a dolog. Legalábbis itt Angliában. Itt azért az emberek messze jobban keresnek mint Magyarországon. Ha egy kicsit is utánaszámolunk, egy kétkeresős minimálbéres pár esetén sem lehetetlen itt a megélhetés. Igaz, nem fognak minden nap étteremben - de még egy kifőzdében – sem ebédelni, de nem fognak éhenhalni, és a létfenntartáshoz szükséges cuccokat is be tudják szerezni.

Úgy gondolom, az igazi probléma inkább ott van, hogy a tömegek képtelenek a pénzt helyesen használni. Valami miatt az van a fejükben, hogy ami pénzt megkeresünk egy hónapban, azt fel is kell élni. Pedig a kell csak halál esetén érvényes.

Az sem kizárt hogy a Covid és a belpolitikai harcok miatt az emberek nihilistábbak is lettek. Megcsömörlöttek és élni akarnak. Furcsa ez számomra. Csupán két évig voltunk hosszabb-rövidebb ideig korlátozva. Mégis úgy élik meg, mintha világvége lett volna.

Nem állítom, hogy nincsenek bajok. Biztosan vannak rétegek akik leszakadnak – jellemzően a legszegényebbek –, de a nagy általánosságban olyan nagy bajt nem tapasztalok.

No de majd télen. Magyarországon elvileg én már meglettem késelve, erőszakolva, koncolva, zabálva, most megfagyva.

Mondjuk télen én eddig is pulcsiban voltam otthon, és marhára nem zavar. Így szeretem. Nagy változás megint nem lesz.

És ön, Kedves Olvasó? Ön mit tapasztal az „elefántból”?