Vagy inkább másképp teszem fel a kérdést. Mások mire a legbüszkébbek?

Néhány hete láttam Pottyondi Edina „Miért jó magyarnak lenni?” két részes kis „sorozatát” melyben görbe tükröt állít nemzeti önbecsülésünk frázisai számára. A videó szerintem elég jól sikerült, és adott egy kérdést számomra. Vajon más nemzetek tagjai mire a legbüszkébbek?

Azt vettem észre, hogy folyton szajkózzuk a pálinka - gulyás - „sírvavígadamagyar” háromszög és egyéb nyalánkságokat, de sosem fordul meg a fejünkben, hogy a többi országnak vajon mik lehetnek az ikonjai?

London amúgy is multikuti város, és a munkahelyem is. Így arra gondoltam, csinálok egy kis minifelmérést. Körbekérdeztem a kollégákat, miért jó X országban élni vagy annak polgárának lenni? Mit mondjak, számomra az eredmények rávilágítottak arra a tényre, hogy sokszor nem is vagyunk annyira különbözőek.

Esther (Spanyolország)

„Na most jót kérdeztél! Az biztos, hogy az időjárás, azt nagyon szeretem. Emellett nagyon jó kajáink vannak, és az emberek is barátságosak. Talán ezek a legjobb dolgok. Legalábbis ezek jutnak eszembe.”

Steve (Anglia)

„Hát biztos nem az időjárás miatt (nevet)! Hogy miért jó itt élni? Talán azért, mert eléggé nagylelkűek és befogadóak vagyunk (száját húzza). Az egészségügyünk is elég jó. A konyhánk borzalmas… A kultúrát tudom még felhozni. Nem vagyok annyira benne, de azért érezhető, hogy törődünk vele.”

Alicesyrup (Thaiföld)

„Mert a konyhánk változatos és nagyon jó. Az emberek segítőkészek és mosolygósak. Az ország gyönyörű, rengeteg természetes tájjal. A kultúránk, a nyelvünk is egyedi, senki másnak nincs olyan, mint nekünk. De számomra a legfontosabb, hogy mindig érzem, hogy tartozok valahova. Akárhol vagyok a földön, tudom, hogy oda visszamehetek. Mert oda tartozom.”

Maryani (Indonézia)

„Mert ár-érték arányban egész jó. Nagyon olcsó ország. Az étel, öltözködés, ingatlan. Tényleg! Az időjárás is egész jó nálunk. Igaz, vannak vulkánok, de hát minden nem lehet tökéletes. Az emberek valóban rendesek mindenkivel.

Rengeteg szigetünk van, hegyeink. Csodálatos ott a természet!”

Valeria (Olaszország)

„Van mire büszkének lenni? Mire? Gazdaság romokban, a COVID mindent tönkretett, drága minden!”

Itt már kezdtem noszogatni, hogy csak valami, amiért érdemes olaszban/olasznak lenni.

„Hát, ha már annyira mondanom kéne valamit akkor az étel. Anyám nagyon jól főz, de általánosságban is az olasz kaja jó. De gondolom annyira nem kell mondani, biztos Magyarországon is ismerik.

Ahol élek (Palermo) ott nagyon sok szép strand van. Emellett rengeteg hely, ahova lehet menni kirándulni. De hogy miért jó olasznak lenni? Azt ne kérdezd!”

Alexander (Nigéria)

„Mert vicces! Igen! Annyi nép él nálunk, annyi nyelvvel, szokással, hogy rengeteg vicces helyzet születik belőle. Majd egyszer elmesélem, csak üljünk le valamikor.”

Hát nagy tanulságot itt sem tudtam levonni, de az biztos, hogy mindenki szereti a hasát. Ha ételről van szó, akkor valóban vallásháborúk szintjére képesek elmenni az emberek.

És persze mindenkinek a szülőföldje a legszebb. Ahová tartozik. Ebben biztos vagyok.

Én se vagyok különb

Végezetül még elmondanám, hogy mire vagyok magyarként büszke. Leginkább arra, hogy mindegy milyen gyatra helyzetben voltunk a történelmünk során, kevés kivétellel valahogy mindig sikerült magunkat feltalálni és kihozni belőle a legjobbat.

Ez valahogy igaz az egyén szintjén is. Sokszor látom míg más nemzetek fiai csak pislognak hogy mit kéne tenni, addig valahogy mi magyarok, vagy bármely más közép-európai nép valahogy mindig megtalálja a módját annak, hogy - ahogy a mondás tarja – a sz*rból is várat építsen.

Igaz ez sajnos negatív irányba is visszacsap, de ettől függetlenül örülök, hogy ilyen találékony nemzethez tartozok.

Én valóban büszke vagyok a történelmünkre. Ezalatt az ezer év alatt számos csapás ért minket, mégis államiságunk fennmaradt, ami nem kis teljesítmény. Habsburg uralom török, orosz, német megszállás dacára.

Szeretem a nyelvünket! Nagyon örülök, amikor valakivel magyarul tudok társalogni. Ez nem azt jelenti, hogy minden magyarul beszélőhöz odarohanok vidáman itt Angliában. Viszont, ha úgy alakul, hogy beszélnünk kell egymással, és nincsen a körben egy harmadik nem magyar fél, akkor azt magyarul teszem.

Emiatt nem törekszem arra, hogy az angolom a legteljesebb mértékben hasonlítson az eredetihez. Van egy akcentusom, ami sajátságos az anyanyelvem miatt, és nem szégyellem. De nem is kérkedek vele.

Szeretem a kultúrámat. Annyi egyedi szokásunk van, amit nagyon sajnálok hogy nem tartjuk meg, vagy nem éljük át. Gyerekkoromban apámmal jártunk locsolkodni, ma alig látok embereket. Mindenki menekül.

Siheder koromban igazi élményként éltük meg hogy májusfát állítottunk egy lány háza elé. Jól megkergettek minket mindig, de ez része volt a próbának. Ma ilyet is alig látok.

Emlékszem középiskolás koromban mikor a főutcán végigvittük a magyar zászlót „poénból” március 15-én. Akkor integettek és dudáltak nekünk a kocsikból, együtt örültünk. Sziruposnak hangzik tudom, de ez valóban így történt.  Ma már ezt szerintem nem tudnám úgy megtenni, hogy nem legyek valami „kommunistanyilasfideszdkmihazánkbérenc”.

Annyira jó magyarnak lenni!

Megyek és össze is rakok egy brassóit.