Néhány hete nagyot ment a magyar interneten egy londoni lakás ijesztően magas ára. Mellesleg itt is. Erről osztanám meg gondolataimat.

Nyilván nem mondok nagy meglepetést azzal, hogy Londonban a lakhatás drága. De mégis miért?

A piac diktál

Ez ugyebár több tényezőtől függ. Angliában a piac szabadabb mint Magyarországon, és ugye London - ami a világ egyik pénzügyi központja -, mágnesként vonzza a befektetőket, amelyek munkahelyeket teremtenek. Amihez munkaerő kell. Így a munkaerő Londonba áramlik. Vagyis még több munkaerő lesz, ami kedvez a befektetéseknek, és a piac pörög. Lesz fogyasztás, az embereknek pénzük van.

Ezzel együtt elkezdenek a lakbérek árai is nőni. Azonban semmi sem nőhet örökké, ahogy London sem. A kereslet megmarad, azonban a városban már az utolsó pincét is kiadták. Mi történik ilyenkor? Piac törvénye: A lakásból hiány van, kereslet óriási, így annak tudom kiadni, aki többet ajánl érte. És így kaphatunk olyan eseteket, mint az a londoni garzon, ami nagyot ment a magyar interneten.

Halkan megjegyzem, voltak ennél durvább esetek is. Évekkel ezelőtt havi 750 fontért ajánlottak egy „Harry Potter lakást”. A lépcső alatti kis gardróbot adták ki szobának.

Sharing is caring

És mára már eljutottunk odáig, hogy már a fehérgallérosoknak is nagy kiadást jelent egy belvárosi lakás.

Ekkor jön szóba a társbérlet, ami egyeseknek olcsó, másoknak élhetetlen megoldás. A számok pedig változnak. Van, ahol többen, és van, ahol kevesebben laknak.

A fenti analógiából a lakásárak sem kivételek. Igaz az a mondás, hogy itt egy-egy garzon ára egy budapesti luxusvilla árával felér. Bár itt a fizetések messze magasabbak, az csak a megélhetésre elég, ilyen jellegű lakásvásárlásokra már nemigen. Éppen ezért nagy divat Londonban a „shared ownership”. A shared ownership – megosztott ingatlan tulajdonjog viszony. Egy olyan séma, ami lehetővé teszi, hogy az alacsonyabb jövedelmű személyek elinduljanak a saját ingatlanbirtoklás legelső, induló ‘lépcsőfokán’. Ezért is nevezi az angol nyelv „staircasing”-nek a shared ownership-et.

Amit fentebb írtam az árakról, az csak a piac törvénye. Ezeket még nagyban befolyásolhatja a kormány és egyéb külső tényezők is (kerület, bűnözés, lakók, airbnb,  stb.), vagy a mostani koronavírus-járvány, de a közelgő Brexit is biztosan hatással lesz rá. Én személy szerint arra számítok, hogy a Brexit, a gazdasági visszaesés, és a tervezett bevándorlási törvény miatt munkaerőhiány lesz. Magyarul az árak már nem fognak nőni.

Mennyire jogos az emberek felháborodása?

A kérdéses lakás Camden Town-ban található, ami London egyik bohém negyede. Az élénk éjszakai élet gazdag programokat kínál az alternatív klubok élő zenéjétől a régimódi pubokon keresztül a Jazz Caféban és a Roundhouse-ban játszó nagynevű sztárokig. A nappal a kávézóké. A közeli Regent's Park épített kerteknek és a londoni állatkertnek ad otthont. Mellesleg London egyik legdrágább kerülete.

Londoni lakosként egyszerűen kikerülhetetlen, hogy legalább egyszer ne menjünk el körbenzéni. Jómagam is jártam ott, tényleg egy alter hely.

Kíváncsiságból megnéztem a Gumtreen (az itteni jófogás), mi a kínálat arrafelé. A cikkben említett lakásért 754 fontot kérnek, ami olyan 190 font hetente. Ilyen garzonokat találtam heti 190 fontért Camden Town-ban.

Azért lehet látni, hogy nem vagyunk annyira eleresztve a kerületben, ami van, az is eléggé hiányos hirdetés. Sajnos a többi oldalon is csak drágább ajánlatokkal találkoztam. Szóval ezért az árért, azt kell mondanom, ez a realitás most arrafelé. Bár ne legyen igazam, remélem valaki megcáfol.

Az is tanulságos, ahogy az emberek majdnem ötöde reagált rá az ezzel kapcsolatos szavazáson: „Ez London, szokj hozzá!”

Miért ment ez annyira Magyarországon?

Magyarországon nagyon egyszerű a nyugattal hergelni az embereket, mivel a mostani elinflálódott forint mellett minden drágábbnak tűnik. Főleg a lakhatás. Jelenleg 400 Ft egy font, vagyis egy hónapra 300 000 Ft-ba kerülne az említett garzon, ami egy magyarnak horribilis összeg. Azonban egy londoninak nem feltétlenül. Viszont az alacsony magyar fizetésekhez hozzászokott honplogárainkat könnyen lehet borzolni nyugati árakkal.

Szóval ez a cikk erősen hatásvadász, úgy látszik némely újságnak nagyon is szükség van erre…

Azonban nem kell Londonig mennünk, ha drágállni akarunk ingatlanokat.