Legalább választási krumpli nincs

Dübörög a kampány Magyarországon, ennek köszönhetően az Egységben Magyarországért pártszövetség vezetője, Márki-Zay Péter Londonban járt, hogy az itt élő magyarokat meggyőzze.

Április 3-án esedékes választásokra készül az Magyarország színe-java, ahogy ilyenkor megszokott,  politikusok járják a vidéket. Márki-Zay Péter is előadást tartott a Pall Mall 116 szám alatti rendezvényközpontban, London belvárosában.

A fogadtatás összességében pozitív volt és kulturáltan zajlott, ám számos kérdés megválaszolatlan maradt a miniszterelnök-jelölt részéről. Emellett sokan nem tudtak eljutni a rendezvényre, mivel regisztrációhoz volt kötve a részvétel és a rendelkezésre álló jegyek hamar elfogytak.

Szerencsére a Youtube-ra felkerült az összejövetel teljes felvétele, ám kicsit változó minőségben.

Őszintén szólva én nagyon csodálkoztam, hogy van valaki, aki képes kijönni ide Nagy-Britanniába, hogy szavazásra buzdítson bennünket. Szerintem nem kis bátorság kell ide, mivel – tapasztalataim szerint – sokunknak már a hócipője kivan az otthoni politikával, és legszívesebben már örökre elfelejtenék azokat az állapotokat, ami Magyarországon létezik.

Ráadásul többségünk nem kalandvágyból vándorolt ide ki, és egyfajta kurucos dac/sértettség is dolgozik bennünk az otthoni politikusokkal szemben.

Szerintem nem kell részleteznem miért. Meg nem értettség, kisajátítás, reménytelenség, cinizmus, hazaárulózás, hogy a leggyakoribbakat említsem. Erre most a választások közeledtével megjelenik valaki, hogy mégis menjünk voksolni, és „váltsunk kormányt” jelszóval szavazzunk bizalmat az mostani ellenzéki szövetségnek, mert akkor jobb lesz.

Részben már kifejtettem gondolataimat arról, hogy mit gondolok a mostani választásokkal kapcsolatban, és azóta sem változott sokat a véleményem. De „mindenki megérdemel egy esélyt” alapon, és mert szerintem kellett egy bátorság (vagy pofa) ehhez a rendezvényhez, így hát bizalmat adtam a szervezőknek, hát elmentem.

Angliai csata

A bemutatkozás után Márki-Zay Péter nem vesztegette az időt, egyből a beszédébe kezdett. Szó volt az előéletéről, a választás fontosságáról, a határon túli magyarok szavazatairól, a felelősségről, illetve hogy miket akarnak tenni majd kormányra kerülés esetén. Ezután került sor egyfajta kérdez-felelekre, ahol valamennyi kérdést megvitattak, ám többségükre – időhiányra hivatkozva – nem sikerült válaszolni.

Az érzéseim meglehetősen vegyesek voltak. Az valóban tetszett nekem, hogy amikor Péter kapott szót, akkor meglehetősen egyenes volt, világos, határozott. Pont úgy, ahogy egy politikusnak kell lennie. Most ez lehet hülyeségnek hangzik, de azt ne feledjük, hogy eddig az ellenzéknek nem nagyon volt egy olyan személyisége, akinek profizmusát egy szinten lehetett emlegetni FIDESZ propagandagépezetével.

Amúgy csodálkoztam volna hogyha a miniszterelnök-jelölt nem rendelkezett volna az előbb említett tulajdonságokkal, főleg hogy Péter említette is, egy csomó olyan pozícióban dolgozott, ami ezeket megköveteli.

Viszont nagyon is húztam a számat, hogy ismét előhúzták a „Gyere haza magyar” kártyát, mert az országnak szüksége van ránk, és mert ha a társadalom adott nekünk valamit, akkor illene vissza is adni belőle.

Számomra ez azért is egy érzékeny pont, mert nem nagyon érzem hogy bármit is vissza kéne adnom. Az, hogy Magyarországon lehetőséget sem kaptam a bizonyításra, viszont kitaszítottságot, cinizmust, hazaárulózást, urambátyám rendszert annál többet, nem értem hogy miért kéne akkor bármit is adnom ennek a rendszernek? Vagy esetleg most, hogy itt Angliában rendesen dolgozok, és tapasztalt, képzett munkaerőnek számítok, már kellek? Azelőtt miért nem?

Tudom, ezek a saját sérelmeim - bocsánatot kérek hogy előhozakodok vele -, de ahogy korábban is említettem, nem vagyok egyedül ezzel. Ahhoz, hogy egy ember vissza is tudjon adni valamit a társadalmának, a hazájának, ahhoz nem elég csak kitanítani, és utána kalap-kabát, oldd meg magad alapon kiereszteni a társadalomba. Lehetőségeket, keretet kell teremteni! Hogy dolgozni tudjon. Rendes fizetésért! Hogy ne legyen kiszolgáltatott bármi/bárki felé is. Hogy éljen egy olyan rendszerben, ahol valóban érzi, megbecsülik. És akkor igen, lesznek olyanok, akik úgy érzik igen, megerősödtem annyira és kaptam most már annyit, hogy ezt vissza is tudjam adni. Hogy előre menjünk, ne hátra...

De nekünk kivándorlóknak, ezt így arcunkba tolni, hogy „legyetek szívesek segíteni a hazátoknak ha már kaptatok valamit”, az nálam egy kicsit bicskanyitogató.

Emellett ígéreteket kaptunk bőven - hiszen mi más is lehetne kampányidőszakban -, elszámoltatást, egészségügy rendezését, és persze, nem felejtenek el minket soha, stb.

A beszédek után következtek a kérdések a nézők részéről, melyek nagyrészt hasonló témákról szóltak, de egy kérdés megmaradt a fülemben. Egy idősödő hölgy kérdezte, hogy mit tud az ellenzék, vagy az ország ajánlani, hogy ő hazamenjen?

Általános választ kaptunk csak. Egy olyan országot kapunk, ahova jó hazamenni, élni stb.

Remény?

Felemás érzéseim vannak a találkozóval kapcsolatban. Kicsit olyan, mint a mesében a lány, aki hozott is, meg nem is.

Ami valóban tetszett, hogy Péter beszéde jól volt felépítve. Hangsúlyozta, hogy ő is dolgozott külföldön, gyerekei kint jártak iskolába, és egy olyan életet akar Magyarországon teremteni, mint nyugaton. Jól használta a kulcsszavakat is. Mellette nem ígérte le a csillagokat az égről. Ezzel sokak szimpátiáját elnyerte.

Viszont konkrét dolgokat nem igazán hallottam a beszédben. Hogyan lesz az elszámoltatás, oktatás reformálása, egészségügy stb. Igaz, 2 óra vajmi kevés ezek megválaszolására.

Elég későn, de az ellenzék kezd lassan dolgozni a szavazókért, a külföldiekért különösen. Nagy hiba lenni semmibe venniük egy félmilliós bázist, akik jórészt a FIDESZ ellen szavaznának. A kérdés az számomra, hogy a jövőben mik leszünk számukra? Ugyanúgy csak felhasználnak minket, mint a FIDESZ a határon túliakat, vagy valóban érdekelni fogja a sorsunk?

Mindenesetre, az itteniek elkezdtek szervezkedni, hogy megkönnyítsék a magára hagyott csomóponti nagyvárosokban, és azok környékén élő magyarok számára a szavazást.

Én még maradok szkeptikus, de nem zárom ki, hogy a jövőben akár máshogy is lesz. Egyelőre a választásokat tudjuk le. Szabályosan!