A felhőkarcolók napjaink felfogásában a jólét, a haladás, a technikai bravúrok szimbólumai. Jó sokáig én is ugyanígy gondoltam, és tátott szájjal csodáltam ezeket az óriásokat. Aztán ahogy gyűjtöttem a tapasztalatokat az életben, úgy hagyott alább a lelkesedésem.

Ma már ott tartok, hogy az előbb felsorolt tulajdonságok helyett ezen épületek inkább a pazarlás, a környezetrombolás, elidegenedés jelképei lettek.

Ennek persze megvan az oka. Számos városban láttam már ezeket a monstrumokat, de szinte mindenhol ugyanazokkal a problémákkal szembesültem kisebb nagyobb mértékeben. A „nagyobb mértékkel” főleg itt Londonban, ahol egy elfogadható lakást találni az egyszerű honpolgárnak szinte lehetetlen küldetés és nem csak az horror árak miatt. A bajt bérlakásépítés helyett a polgármester árbefagyasztással orvosolná, ami hosszútávon több problémát okoz, mint hasznot. Elég csak arra gondolni, mi történt Magyarországon a benzin körül.

Viszont nagy büszkén bejelentették, hogy London újabb felhőkarcolókkal lesz gazdagabb, de ez most már környezetvédelem is szempont lesz. Biztosan, de ez nem fogja megoldani azt a 4 fő problémát, amit ezek a „technikai csodák” okoznak.

Energiaéhség

Ezek az épületek jórésze acél és üveg, szigetelése sok kívánnivalót hagy maga után, ergo a hűtés - fűtés rengeteg energiát vesz igénybe.

Biztosan csodálatos a kilátás a 20. emeletről, de az a helyzet, hogy még egy háromrétegű üveg is jobban ereszti a meleget hideg időben, mint egy téglafal.

Meleg időben sem jobb a helyzet, az üvegházhatás jelenségét mindenki ismeri. Szóval hatalmas energiát fordítanak arra, hogy a felhőkarcolókat megfelelő hőmérsékelten tartsák. A mostani nagy környezetvédelem-fetisiszta világban nem is értem, miért nem próbálják legalább korlátozni építésüket.

Persze most már léteznek környezetbarát megoldások, de ez akkor sem fogja megoldani a felhőkarcolók másik nagy rákfenéjét.

Költség

Egy ilyen épület felépítése rengeteg pénzbe kerül. Még ha nem is irodaépületről, hanem lakóházról beszélünk, akkor is biztos, hogy a lakások bérleti díjai az egekben lesznek. Ami persze nem bűn, hiszen az építtető nem szívjóságból húzza fel a semmiből a felhőkarcolót, ő sem akar csődbe jutni, pláne nem utcára kerülni, fizetni kell az alkalmazottakat, munkagépeket stb. Éppen ezért a költségeknek meg kell térülni, profitot is kell termelni. Egyértelmű, hogy nem lesz olcsó.

Viszont így pont azok a rétegek nem jutnak otthonhoz, akiket érint a krónikus lakáshiány, az alacsony jövedelmű, illetve a dolgozó kisembert. A probléma megmaradt, de helyette a tehetősek gazdagabbak lettek N+1 lakással.

De tegyük fel, az állam vagy egy jószándékú befektető valóban a dolgozó rétegnek építi felhókarcolót. Akkor sem lehet kikerülni a következő problémát.

Elidegenedés

Az ipari társadalmak kialakulásával idővel a munka nélkül maradt paraszti rétegek városokba voltak kénytelen vándorolni, hogy munkát találjanak. Ez magával hozta azt a jelenséget, ami a nagyvárosok sajnos jellegzetessége, a gyökértelenedés. A városban csak egy vagy egy masszív hömpölygő tömegben, hagyományok gyakorlatilag nincsenek vagy saját maguk paródiájává váltak, esetleg ki lettek herélve. Emellett a nagy toronyházakban nem sok lehetőség van az embereknek közösségi terek kialakítására.

Persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy mozduljanak ki akkor a vackukból, de nem ugyanaz a 20.-ról leugrani a játszótérre, mint mondjuk a negyedikről. S bár valóban nevetségesnek hangzik ez az érv, ez igenis számít! London jelenleg a világ legmagányosabb városai közé tartozik, nyilván nem véletlenül. Sok ember nem fogja venni a fáradtságot, hogy 15 percet „szenvedjen”, hogy lemenjen így nem mozdul ki.

Főleg, ha ez azzal párosul, hogy a környéken egy deka zöld hely vagy közösségi tér nincsen.

Logisztika

Ez az, ami egy igazi fejfájást tud okozni nem csak a városvezetésnek (már ha törődnek vele), de legjobban az egyszerű embernek.

Ezek a hatalmas irodaházak rengeteg embernek adnak munkát, ami tényleg jó dolog. A kulcsszó itt van: rengeteg. És ezt valóban értsük szó szerint.

Az irodaházak jórészt egymás mellé vannak telepítve, ami azt jelenti, hogy több tízezezreknek kell egy helyen dolgozni. Ezt a tömeget etetni, itatni kell, fedezni a szükségleteit, ki kell szolgálni, elszállítani őket. Ami azt eredményezi, hogy munkaidőben (főleg kezdéskor, illetve a munka befejeztekor) az irodaházak marha zsúfoltak, a tömegközlekedés extrém mértékben leterhelt, a munkavállaló számára egy kész bolondok háza, és még nem is környezetbarát. Munkaidőn kívül pedig nincs semmi sem kihasználva, egy szellemváros az egész.

Megoldást 2 intézkedésben látom elsősorban.

Először is ne vigyenek minden munkahelyet egy helyre! Azokat a munkákat, ha otthonról is el lehetne végezni, akkor teljesen fölösleges energiát, pénzt és időt pazarolni arra, hogy bevigyük a központba. Szervezés kérdése az egész. Ehhez viszont az kell, hogy a menedzsment nem szemellenzős lóként csak a profitot figyelve hozzon döntéseket.

A másik pedig a felhőkarcolók építésének korlátozása. Sokkal olcsóbb és egyszerűbb a maximum 10 emeletes épületek felhúzása, segítve ezáltal az alacsonyabb jövedelműek lakhatáshoz jutását is. Következetes várostervezéssel, megfelelő terek kialakításával pedig további munkahelyek hozhatók létre helyben úgy, hogy a környezet se lesz nagyon leterhelve. A város élhetőbb lesz, és kiegyensúlyozottabb, elégedettebb lakókkal lehet majd a jövőbeni kihívások elé állni.