A Brexit élharcosa, majd a Covidon az országot átpréselő miniszterelnök, Boris Johnson csütörtökön bejelentette lemondását. 3 éves miniszterelnöksége alatt reputációja folyamatosan csökkent, végül saját kabinetjének tetemes része kényszerítette távozásra.

Még tavaly februárban írtam egy „Hova tovább Britannia?” címmel egy posztot, bár most aktuálisabb lehet, mint valaha. A Brexit terhét, vele együtt az orosz-ukrán háború hatásait egyre jobban magán viselő ország most egy parlamenti válságot is magára vett.

Mi vezetett idáig?

Boris Johnson 3 éves regnálása alatt folyamatosan kereszttűzben állt, részben ellentmondásos személyisége,  de főleg politikai döntései miatt.

A Brexit idején az EU-val az utolsó pillanatban sikerült megállapodást tető alá hozni, bár erősen kétséges, hogy hosszú távú hatásai pozitívan hatnak az országra. Hónapok óta számos szektor munkaerőhiánnyal küzd, elsősorban fizikai munkásokra lenne szükség. Ezek többsége Kelet-Közép Európából került ki. A helyükre szánt hazai lakosság nem volt és valószínűleg hosszútávon sem lesz hajlandó a helyükre lépni. Így a földeken rohad meg a termés, járatok lesznek törölve a reptereken, illetve vendéglátásban is csökken a színvonal.

De még ezt viszonylag megúszta az ország, az igazi baj a Covid-járvány alatt következett be. Egymásnak ellentmondó szabályokkal, hibás járványkezeléssel nemcsak a lakosságot kergette őrületbe, de a Brexit miatt senyvedő gazdaságot sem segítette.

Reputációját tovább gyengítette, hogy a járvány idején a saját szabályait megszegve, „Partygate” néven elhíresült italozásokon vett részt. Érdekesség, hogy ezzel a lépéssel Johnson lett az első brit miniszterelnök, aki hivatali ideje alatt bizonyítottan megszegte a törvényt.

Végül, de nem utolsósorban orosz-ukrán háború kapcsán Ukrajna egyik legnagyobb védelmezője lett (szóban biztosan), tovább tetézve az Covid és Brexit által padlóra küldött gazdaságot. Az energia- és élelmiszerárak elszálltak, ennek egyenes következményeként a szolgáltatásoké is. A sajtóban mostanában csak cost of living crisisként említik. Csak áprilisban 54%-kal nőttek a gázárak, becslések szerint az éves rezsiszámla egy háztartásban elérheti az évi 3300 fontot.

Mondhatni már kódolva volt a rendszerben, hogy előbb-utóbb itt borulni fog a bili. Nem is váratott magára sokat. Júniusban bizalmi szavazást rendeztek ellene, ám azt még megnyerte. Ám ez pürrhoszi győzelem volt, a szavazáson saját pártjának már 41%-a ellene szavazott, és semmi jel nem mutatkozott arra, hogy támogatottsága meg is marad.

Azonban az itteni házszabályok értelmében bizalmatlansági szavazást még egy évig nem lehet rendezni, így ha törvényes keretek között maradunk, akkor csak egy lehetőség volt lehetséges: Ha Johnson önként lemond. Erre aligha volt esély.

Végül saját kabinettársai szépen sorban kezdtek felmondani a múlt héten. A miniszterelnök eleinte még ellenállt, végül beadta a derekát.

Hogyan tovább?

Fontos megjegyezni, hogy nem a kormányzó Konzervatív Párt bukott meg, csupán új miniszterelnököt választanak. A jelenlegi szabályok értelmében a jelölteknek minimum 8 képviselő támogatására van szükségük. Ha összeállt a lista, akkor elkezdődik a szavazás. Először 5 %-os küszöböt kell átlépni, majd a következő körben 10%-ot. Minden körben a legkevesebb szavazatot kapott jelölt esik ki.

A szavazósdi addig tart, amikor már csak két jelölt marad versenyben. Ekkor már a Konzervatív Párt összes tagja országszerte szavaz az egyik jelöltje. A győztest végül a királynő kéri fel kormányalakításra.

Hogy ki lehet az esélyes azt csak találgatni lehet, de számos név felmerült már. Többek között Nadhim Zahawi jelenlegi pénzügyminiszter, Rishi Sunak volt pénzügyminiszter, Tom Tugendhat, a külügyi bizottság elnöke, Ben Wallace védelmi miniszter, vagy Liz Truss külügyminiszter.

Amíg ki nem derül a győztes, addig Boris marad hivatalban, akármennyire is hőbörögnek a toryk. Theresa May és David Cameron lemondása idején is így működött a rendszer.

Mit örököl az utód?

Ezen nincs mit szépíteni, gazdasági rendetlenséget kap majd. A fizetési hiány megnőtt, válság válság hátán halad keresztül az ország. Az adók és az árak nőnek, az infláció elszabadulóban van, a lakosság is egyre kevésbé tolerálja a mostani állapotokat.

És ez még csak a gazdaság, a skót-északír kérdés továbbra is egy nagy kérdőjel.

Lett volna másik?

Johnson zűrös országot hagy maga után, emiatt megítélése is egy nagy kérdőjel. Személy szerint én sem vagyok egy nagy rajongója személyének, de hiba lenne egy dolgot elfelejteni. Három évvel ezelőtt egy úgyszintén problémás országot vett át Theresa Maytől, és akkor még senki nem számolt az ukrán háborúval, a koronavírus-járvánnyal. Lehet most szidni őt, de lett volna bárki más, aki nagyobb hatékonysággal vitte volna keresztül ennyi bajon az országot? Talán. Ezt már nemigen tudjuk meg.

Erkölcsileg azonban biztosan megbukott.

Szebb jövő felé?

A lakosság nagy része örömmel fogadta a lemondást, a Bloomberg jelentése szerint is javulás várható a font árfolyamában. Maga Boris így nyilatkozott: "És szeretném, ha tudnák, mennyire szomorú vagyok, hogy feladom a világ legjobb állását. Még ha a dolgok néha sötétnek is tűnhetnek, most a közös jövőnk aranykort ígér.”

Én még várnék ezekkel a kijelentésekkel.

Addig is: