A koronavírus utáni válságban a nagy-britanniai gazdaság elkezdett talpra állni. Illetve csak kezdene, mert a munkaerő „eltűnt”.

Vége a karanténnak, mindenki fellélegezhet, nagyban ünneplik a szurkolók a futball Európa-Bajnokságot is. Mellette a vállalkozások is újranyitottak, és a korábban kényszerűségből, vagy csak egyszerűen elküldött munkaerőt szeretnék visszaszerezni. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a februártól-áprilisig tartó időszakban 657 000 állás volt meghirdetve.

Ez az eddigi legnagyobb szám, amióta a járvány elkezdődött.

Azonban minden 20. álláskereső egyszerűen nem talál munkát, miközben a vállalkozások munkaerőhiánytól szenvednek. Leginkább a vendéglátóiparba, logisztikába, építőiparba dolgozókat keresnek, illetve teherautósofőröket.

Hova tűntek az emberek?

Ha már vendéglátás, akkor laikusként egyből rávágnánk, hogy a munkakörülmények miatt. Hiszen aki ebben az ágazatban dolgozik - vagy dolgozott -, biztosan tudja, hogy ott dolgozni nem leányálom. Hasonló a helyzet a teherautósofőrök esetében is.

Ez részben igaz is, csakhogy a kép egy kicsit árnyaltabb.

A munkaerőpiacban dolgozók különböző kategóriákba sorolhatók. Ezek nem mindegyike dolgozik teljes munkaidősként, vannak más feltételekkel dolgozók is (szerződésesek, diákok, részmunkaidősök, stb.).

Az éttermekben dolgozók egy része diák volt, akik a járvány alatt kiköltöztek a nagyvárosokból, vagy vissza a szüleikhez, hogy bevétel hiányában pénzt spóroljanak. Ez a réteg még nem talált magára, lassan szivárog vissza.

A másik – a fentebb említett – ok, hogy bizony a vendéglátásban keményen kell dolgozni, és sokszor a munkakörülmények nem megfelelők a dolgozók számára. Hosszú dupla műszakok sorát (12-16 óra) nyomják le sokan, ahol teljesíteni kell, emiatt a fluktuáció ebben a szektorban igen magas.

Tony Wilson, a munkaerőpiaccal foglalkozó intézet (IES) igazgatója mondta a BBC-nek, hogy az itt dolgozók közel fele évente munkahelyet vált.

Az éttermek, kocsmák hónapokra be voltak zárva a járvány alatt, sokuk pedig az állami támogatás ellenére elbocsátotta dolgozóit.

A válság alatt ezen emberek egy része ugyanúgy munkát keresett és – nagy valószínűséggel – talált is, ahol a munkakörülmények sokkal kedvezőbbek, mint egy étteremben.

8 óra munka, kevesebb stressz, kisebb hajtás, betartott (és nem 10 perces) szünetek, fizikailag nem kimerítő munka, nappal végzel a munkahelyeden, szabad hétvégék. Dupla műszakokban megnyomorodott dolgozó nemet mondana erre?

Leginkább a szupermarketek és az élelmiszerboltok szívták fel a felszabadult munkaerőt.

Ugyanis a járvány alatt ők nyitva tarthattak, és a forgalmuk is megnőtt. Ami maga után vonta a megnövekedett keresletet a munkaerő iránt, és a vendéglátásból kihullottak nagy számban jelentkeztek ide. Az igény azóta visszaesett, azonban ez a két szektor az emberekért még mindig keményen harcol.

Nincs ez másképp a teherautósofőrök esetében sem. Ezen munkákat jórészt a Romániából és Bulgáriából érkezők töltötték be. A Brexit, a koronavírus-járvány, és a fuvarozásban tapasztalható körülmények miatt sokuk szintén elhagyta az országot. Most érzik meg a hiányukat. Jelenleg körülbelül 30 000 kaminsofőr állás betöltetlen az Egyesült Királyságban.

Hasonló esetekről számolnak be a logisztikában és az építőiparban is.

Brexit hatás

A munkaerőhiány másik nagy okozója a Brexit. Az Egyesült Királyság az Unióból való kiválás után korlátozásokat vezetett be a külföldről érkező munkaerőre. A lényege, hogy a végzettséget nem igénylő, betanított munkásokat távol tartsa az országtól, és a képzett munkaerőt engedje be.

A betanított munkák jó részét pedig hagyományosan a Közép-Kelet Európából érkező munkaerő töltötte be. Sokan ezeket a munkákat ugródeszkának használták egy későbbi, jobban fizető, jobb munkakörülményeket adó állás megtalálásához.

A kiválás miatt a szabad munkaerőáramlás megszűnt, nincs többé utánpótlás. A járvány alatt a bevándorlók jó része vagy talált másik állást, vagy a Brexit és a koronavírus miatt végleg elhagyta az országot.

Becslések szerint 1,3 millió ember hagyta el az országot ezen időszak alatt.

A vendéglátásban és a boltokban betöltendő állások pedig jórészt a fent említett kategóriába tartoznak, tovább tetézve a munkaerőhiányt.

Jó példa erre az Adzuna nevű nemzetközi álláskereső portál, ahol masszív visszaesést tapasztaltak a külföldi álláskeresők között.

Why don’t you get a job?

Mégis az adatok szerint munkavállalók ötöde egyszerűen nem talál munkát. Miért?

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy maguk a munkaadók sem nagyon vesznek fel embereket, dacára hogy nincs nekik. Illetve vesznek, de csak tapasztaltakat. Mikor a cégek azt mondják, nincsen ember, akkor arra gondolnak, nincsen tapasztalt munkaerő – mondta a BBC-nek Tony Wilson.

Ez megerősíti azon elképzeléseimet, melyet már korábban is hangoztattam. Van munkaerő, de a cégek nem akarnak energiát fektetni az új ember betanításába. Nekik az ideális munkavállaló kell. Aki egyből tudja mit kell tenni.

Csakhogy az ilyen esetek nagyon ritkák. Különbözőek vagyunk, teljesen más háttérrel, élet és munkatapasztalattal. Ezzel a hozzáállással pedig nem fogják a problémát megoldani.

A másik probléma, hogy az akut munkaerőhiánnyal küzdő vállalkozások vajmi keveset foglalkoznak a munkavállalóval. Nem sok lehetőséget tartogatnak a munkavállalónak, előrelépési lehetőség vajmi kevés, nem beszélve a fizetésekről. Sok helyen ahelyett, hogy a feltételeket tennék kedvezőbbé, inkább az alkalmazottaknak fizetnek bónuszokat, hogy szervezzenek be külsősöket.

Kétségkívül ez egy költséghatékony megoldás, de ez a szemlélet hosszútávon nem működik. Ha a körülmények továbbra sem megfelelőek, a dolgozó egyszerűen továbbáll. Nem véletlenül nagy a fluktuáció. Egyszerűen nem éri meg hűségesnek maradni a munkaadóhoz.

Amíg ezen nem változtatnak, addig marad a sírás.

BBC cikke nyomán