Karácsony közeledtével előkerülnek a szokásos dolgok, úgymint a díszkivilágítás – ami most szegényesebb, mint máskor -, forralt bor, vásárok, és a köztérre felállított karácsonyfa. Amibe már megint sikerült belekötni.
A felhőkarcolók napjaink felfogásában a jólét, a haladás, a technikai bravúrok szimbólumai. Jó sokáig én is ugyanígy gondoltam, és tátott szájjal csodáltam ezeket az óriásokat. Aztán ahogy gyűjtöttem a tapasztalatokat az életben, úgy hagyott alább a lelkesedésem.
Nem is olyan régen Sadiq Khan, London polgármestere sürgette a döntéshozókat, hogy az albérletárakat be kell fagyasztani, mert az elmúlt években átlagosan 15%-kal nőttek. Ez lenne a helyes út?
Csendben nézek le a greenwichi kilátóról a tengerészeti múzeumra, közben komótos mozdulattal cserélem az objektívet a fényképezőgépemen. Valaki mögöttem egy „Ugye milyen szép?” kérdéssel próbál társalgást nyitni felém. „Szerintem inkább ijesztő” – mondom.
Sajnos nem a jó irányba. Már ha a közlekedési morált figyeljük.
London belvárosában - a Tower és London Bridge között valahol félúton - létezik egy kis templom, mely sosem épült újjá. A St. Dunstan in the East.
Dübörög a kampány Magyarországon, ennek köszönhetően az Egységben Magyarországért pártszövetség vezetője, Márki-Zay Péter Londonban járt, hogy az itt élő magyarokat meggyőzze.
A koronavírus bár velünk maradt, de legalább már nem kellett komolyabb korlátozásokkal találkozni. És mint minden karácsonykor, London ismét színes, szagos pompába öltözött, az utcákat árusok és turisták lepték el.
Nőjogi aktivisták, politikusok, és a bezárások miatt kialakult frusztrációk is fűtik Sarah Everard esetét. Lesz vajon egy újabb BLM?
Persze nem szó szerint, csak átvitt értelemben.