Becslések szerint 300 000-en vettek részt a másfél hete megtartott palesztin párti tüntetésen. Ez volt az eddigi legnagyob megmozdulás, mióta a Hamász megtámadta Izraelt.

Jó 3 éve már hogy írtam egy posztot London borzongató helyeiről. Akkor azt eléggé összecsapottnak éreztem, mivel mindössze 3 helyszínt mutattam meg. Halloween közeledtével most be is fejezném a posztot 5 további helyszínnel.

Keresztül az országon, félig-meddig kegyes időjárással.

Korábbi írásomban már említettem hogy a biciklizést, nem csak mint mozgásformát szeretem, hanem a biciklit magát is. Az e-bringákkal azonban hadilábon állok. Rosszul fogalmaztam, bocsánat! A felhasználótáborral van a gondom.

Túránk ott folytatódik, ahol tavaly abbahagytuk. A Börzsönyben, de előtte megjárjuk a Wizz Airt, a MÁV-ot, s még valahogy el is kell jutni Nagymarosig.

Szeretek biciklizni. De nem csak magát, mint mozgásformát, a bicikliket is. Mindig megnézem magamnak, ki, mivel „szántja” az aszfaltot, s ha van olyan, ami kifejezetten tetszik, akár hosszú perceken keresztül is tudom „stírölni” az adott kerékpárt.

Mikor választásokra kerül a sor, valahogy mindig előkerül a választójog kérdése. Magyarországon szokott nagy dilemma lenni 4 évente, mivel a lakosság igen tekintélyes hányada él külföldön, emiatt irigységgel egybekötött ellenérzéssel szokták fogadni honfitársainkat, mondván nem is itt adózik, akkor ne is szavazzon.

58 év után a lakóhelyem futballcsapata, a West Ham United nyerte idén az Európa Konferencia Ligát (Micsoda név ez!). Mivel úgy alakult, hogy az ünneplés éppen a hazafelé tartó útvonalamat keresztezte, hát gondoltam nézőként csak megnézem, mégis milyen egy kupaünneplés. 

Mostanában ha irodalom vagy filmről volt szó, akkor a japán művek felé irányítottam érdeklődésemet, ezért is olvastam számos könyvet japán szerzőktől. A Hagakure pont kapóra jött számomra, mert mindig is érteni akartam a szamurájok, de en block a japán emberek hűségét, s ennek táptalaját.

 Vagy inkább másképp teszem fel a kérdést. Mások mire a legbüszkébbek?