Bár a szezonnak már vége, nincsen több forralt bor az utcákon, a karácsonyi vásárok is bezártak. Vele együtt a díszkiválgítást is leszedték. Lássuk milyenek voltak ezek Londonban az ünnepekkor.

Egészen gyerekkorom óta – nem tudom miért -, de nagyon vonzottak a disztópiák, posztapokaliptikus, alternatív történelmű művek, legyen szó az akár videójáték, film, rádiójáték(!), vagy könyv. Ennyi évvel és anyaggal a hátam mögött azt gondolnám, nem sok újat tudok már kapni. Tévedtem.

Érdekes felmérés látott napvilágot a közelmúltban. A timeout.com megkérdezte globálisan olvasóit, hogy érzik-e néha magányosnak magukat a lakhelyükön?

Korábban említettem, hogy mi előny származik abból, hogy egy olyan nagyvárosban is bringázzunk mint London. Most nézzük a feketelevest.

Wolfgang Jeschke számomra ismeretlen író volt egészen egy rádióinterjúig, ahol említették a nevét, vele együtt könyvét is, mely most írásom tárgya. Azonban tudtomon kívül mégis közel állt hozzám. Egyik kedvenc könyvem írójához szorosan kapcsolódik munkássága. Micsoda egybeesések ugye?

Vannak olyan dolgok, amelyek felett egyszerűen nem tudok átsiklani ha munkát keresek. Itt most nem arra gondolkodok feltétlenül, hogy kiborulok vagy felhúzom magam, egyszerűen csak nem tudom megérteni akkor sem, ha van valami „magyarázat” hozzá.

Lassan egy éve már hogy bringára adtam a fejem, amelynek nyomós oka volt. Ezúton osztom meg tapasztalataimat.