Sok sok szúnyog, darázs, zsúfolt Miskolc, Eger, gyönyörű Nógrád. Folytatódik utam az Északi-középhegységben.

Csütörtök délután, a 96 éves II. Erzsébet a balmorali birtokán békésen hunyt el - erősítette meg a hírt a Buckingham-palota. Halála egy örökérvényű igazságra is rámutat. Amíg valami természetes, nem érezzük, mennyire fájó lehet a hiánya.

Nem is olyan régen Sadiq Khan, London polgármestere sürgette a döntéshozókat, hogy az albérletárakat be kell fagyasztani, mert az elmúlt években átlagosan 15%-kal nőttek. Ez lenne a helyes út?

Csendben nézek le a greenwichi kilátóról a tengerészeti múzeumra, közben komótos mozdulattal cserélem az objektívet a fényképezőgépemen. Valaki mögöttem egy „Ugye milyen szép?” kérdéssel próbál társalgást nyitni felém. „Szerintem inkább ijesztő” – mondom.

Mindenki a saját mikrokörnyezetéből indul ki, így én is. És én nagy változásokat nemigen tapasztalok.

A kikapcsolódás jellegű utazás gondolata már régebben felvetült bennem, dacára annak, hogy vándormunkásként már eljutottam a világ különböző pontjaira. 

A Brexit élharcosa, majd a Covidon az országot átpréselő miniszterelnök, Boris Johnson csütörtökön bejelentette lemondását. 3 éves miniszterelnöksége alatt reputációja folyamatosan csökkent, végül saját kabinetjének tetemes része kényszerítette távozásra.

Sajnos nem a jó irányba. Már ha a közlekedési morált figyeljük.

Sosem fogtam fel, hogy a tágas terek mennyire fontos szerepet játszanak az életemben már kezdetektől fogva. Ami mondjuk nem meglepő, hiszen alapvető törvényszerűségnek lehet mondani: amit természetesnek veszünk, annak értékét nem ismerjük.

Nagyjából két hét van a választásokig, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egyre jobban forrnak az indulatok, és megy a politikai sárdobálás. A külhoni magyarok is szavazhatnak, és ahogy ilyenkor lenni szokott, előjött a „Miért szavazunk?” kérdés is.